10.fejezet

Hali mindenkinek ! Végül is , folytatom a blog írását . Meggyőztetek , bár még közel sem biztos , hogy ez az állapot végleges . Ha semmilyen vissza jelzést nem kapok , vagy úgy látom , hogy nem tetszik amit írok , vagy nem érdekel , akkor bezárom a blogot . Ezen kívül van egy másik blogom, és egy közös blogunk is van Szisz^^-el , tehát nem fogok azért fáradozni ezen , hogy ne olvassátok , és feleslegesen írjak , közben a másikokon pedig semmit nem csináltam . Na de elég is a nyafogásból . Jó olvasást , remélem , hogy tetszeni fog , és ha lehet , akkor komikat kérek , sokat számítana .

Puszi , Trixy :)

( Clar szemszöge )

Pár másodpercig dermedten álltam , s figyeltem Demetrit , majd valami a helyére kattant az agyamban , s vámpír sebességgel siettem Bellához , hogy lerángassam róla Demetrit . A karjánál fogva ragadtam meg , s feszengettem a kezeit , amik Bella fejét tartották satuba . Demetri nem engedett a szorításából , csak morgott , s félre lökött , minek következtében az ablaknak csapódtam , az pedig ezernyi szilánkra tört .

Bella egyre nehezebben vette a levegőt , szíve alig-alig dobogott . Ismét megpróbálkoztam , ezúttal Melanie felé fordultam , közben próbáltam Demetrit leszedni Belláról .

- Segíts már ! – dörrentem Melanie-ra , aki az ajtóban állt fagyottan , s önelégült mosollyal nézte a hármasunkat .

Sóhajtott egyet , majd Demetri elé sietett , s jól hasba rúgta , minek következtében Dem végre valahára elengedte Bellát , s kirepült az ablakon , aminek már amúgy se volt üvege .

- Kösz ! – vetettem oda foghegyről Melanie-nak , majd Bella felé fordultam. Melanie kiviharzott a szobából , ezzel felkavarta a levegőt . Bella nyakából ömlött a vér , aminek észvesztő illata volt .

Nem Clar , nem szabad . Ő egy ember ! – győzködtem magam .

Közben Bella lassú szívverése egyre szaporább lett , tehát még nincs késő , hat a méreg . Lélegzetemet vissza tartottam , vetettem Bellára egy utolsó pillantást , majd kisuhantam a szobából. Bella vérének az illata még mindig a fejemben volt , kikellett szellőztetnem az agyam . A legjobb ötlet , ha megkeresem azt az idiótát , és jól seggbe rúgom .

Elsuhantam a kapuhoz , majd az ablak felé indultam , hát ha Dem még ott lesz valahol . Hál’ Istennek hamar meg is találtam , az ablak alatt kuporgott , közben idegesen mormogott valamit az orra alatt .

- Jól vagy ? – kérdeztem mikor oda értem .

-Hagy békén ! – dörmögte halkan . Na jó , még csak nemrég óta élek itt , de azt már megtanultam , hogy Demetri soha nem szokott ilyen mogorva , és búskomor lenni . Most meg úgy letört , mint a bili füle . Hmm … csak nem Bella miatt ? Jaj , anyám , csak nem ?

- Te .. te .. – hebegtem, közben próbáltam vissza tartani a nevetésemet . Dem dühösen felém kapta a fejét .

- Megtennéd , hogy békén hagysz ? – állt fel hirtelen , majd megindult az erdő felé . Megragadtam a kezét , majd magam felé fordítottam .

- Héé , tetszik .. tetszik neked Bella ? – kérdeztem kuncogva . Ez annyira abszurd . A nagy Demetri Volturi szerelmes , és egy emberbe ! Na jó , három nap múlva már nem ember lesz , de akkor is .

- Ha ezt elmondod valakinek , halott vagy . – sziszegte a fogai között .

- Ezt most vegyem fenyegetésnek ? – húztam fel a szemöldököm .

- Veheted annak is . – vigyorodott el , majd egy ügyes mozdulattal kitépte kezét szorításomból , s újra az erdő sűrűje felé indult . Villám gyorsan követtem .

- Várj már . Szóval , azért vagy így letörve , mert majdnem megölted ? – sétáltam mellé .

- Eddig nem azért voltam , de kösz , hogy eszembe juttattad . – motyogta halkan .

- Bocsi . – szabadkoztam , bár nem hangzott valami őszintének , lévén , hogy nem is volt az . Valami miatt majd kicsattantam a boldogságtól . Pontosan az okát még én sem tudom , de talán azért vagyok boldog , mert sikeresen megmentettem valakit , aki majdnem meghalt .

- Ha békén hagysz , megbocsátok . – fordult velem szembe. Mogorván nézett rám , mitől elvigyorodtam , majd hátat fordítottam neki , s vissza futottam . A kapu előtt megtorpantam . Melanie várt rám , s halványan mosolygott . De ez nem az a kedves mosoly volt , ez a képmutató mosolya .

- Mit akarsz ? – kérdeztem nemtörődöm stílusban , közben elsétáltam mellette . Miért nem tud leszállni rólam , és békén hagyni ? Ennyire unja az életét ?

- Gondoltam megkérdezem , mi van veled . – jött utánam .

Felhorkantam .

- Figyelj , mindketten tudjuk , hogy utálsz . Minek a színjáték ? – kérdeztem dühösen .

- Oké , igazából azért jöttem , hogy megkérdezzem , Bella él-e még .

- Nyisd ki a füled . – morogtam az orrom alatt . Elsuhantam a trónterembe , otthagyva Melanie-t . Semmi kedvem nem volt a színjátékhoz .

Belépve mindenki felém kapta a fejét , mintha nem hallottak volna , vagy nem éreznék az illatomat . Oké , ez már nem az első eset . Mi van velük ?

- Mondd csak Clar , Bella hogy viseli az átváltozást ? – fordult felém Aro azzal a behízelgő mosolyával .

- Nem tudom , Mester . Nem bírtam benn maradni , túlságosan csábít a vére . – sétáltam Jane mellé , majd lecövekeltem mellette .

- Hmm , megértem . Demetri hol van ?

A francba . Erre most mit válaszoljak ?

Kétségbe esetten kutattam valami válasz után , mikor Demetri nagy robajjal bevágtatott a terembe , majd Félix mellé suhant .

Megkönnyebbülten lélegeztem fel .

- Bella hogy van ? – fordult Aro ezúttal Dem felé .

- Jól . Ami azt illeti , nagyon jól viseli az átváltozást . Még csak nem is sikoltozik .

- Hihetetlen ! – ámuldozott Aro csillogó szemekkel. Szegény Bella , biztos vagyok benne , hogy Aro új égköve Bella lesz . Már most sajnálom.

- Figyelj csak Clar . Nem megyünk vásárolni? – kérdezte Jane izgatottan.

- Megvesztél ?

- Most miért? Azt hittem, szeretsz vásárolni .- mondta csüggedten .

Felsóhajtottam .

- Nem erről van szó . Csak .. mi lenne , ha megvárnánk vele Bellát ?

Jane elhúzta a száját , majd piciny orrát ráncolta .

- Olyan fura az a lány .. – nyavalygott barátnőm mellettem.

Felvontam szemöldököm, mire lemondóan sóhajtott egy nagyot.

- Oké, de ne ölj meg ! – kérlelt. Egyre kíváncsibb lettem.

- Kipróbáltam rajta a képességem.. de nem használt . – ismét egy fintort vágott.

Azt hittem , hogy kicsúszik alólam a talaj . Hát ilyen nincs . Senkit nem ismerek , akire ne használna Jane borzasztó képessége . Egyszer rajtam is használta , de csak azért , hogy Melanie csinos kis pofija sérthetetlen maradjon , és ne tépjem le a helyéről azt a tök fejét .

Nem tudtam , hogy most idegesnek , mérgesnek , vagy dühösnek kéne lennem , esetleg ámuldoznom kéne , vagy örülnöm . Kissé mérges voltam Jane-re , hisz Bella semmit nem tett , nem ártott neki , Ő még is megakarta kínozni . Igen , ez Jane képessége . Olyan fájdalmat tud kelteni , amitől a földön végzed rángatózva , sikoltozva . Ezerszer rosszabb , mint az átváltozás , pedig az sem valami kellemes érzés . Végül a sok érzés közül kettő maradt meg bennem : düh , és az öröm . Örültem , mert Bellán nem fogott Jane képessége , és düh , mert Jane használta Bellán .

- Miért ? Még is mit ártott neked ? – kérdeztem mérgesen .

- Olyan fura az a lány .

- Azért mert fura , meg akartad kínozni ? – vontam fel szemöldököm .

Jane nem szólt semmit , csak elhúzta a száját . Mérges voltam rá , még is megsajnáltam , hisz végül is nem történt semmi . A francba az újszülötti hangulat ingadozással !

- Sajnálom , én nem akartam ennyire kiborulni , csak ..

- Semmi , megértelek . – legyintett apró kezével . Mióta itt vagyok , Jane-nel barátkoztam össze a legjobban . Kedvelem Őt , bár sokan azt hiszik ,hogy valósággal egy szörnyeteg , lelketlen szadista kislány , aki csak mások fájdalmában leli örömét . Heidi és Én voltunk azok , akik tudták , hogy ez csak álca . A szadizmus valamelyik része igaz is , de nem, annyira , mint azt mások hiszik . Néha úgy érzem , hogy még sem vagyok itt annyira egyedűl , mint azt hiszem . Hisz itt van nekem Jane , Heidi , Demetri , Félix, Alec , Renata . Bár Ők soha nem pótolhatják azt a személyt , akit mindennél jobban szeretek ezen a világon .

Nagyon elmélyülhettem a gondolataimban , mert arra eszméltem fel , hogy valaki a vállamnál fogva rázogat , s szólongatja a nevem .

- Clar , itt vagy ? – rázogatott egyre hevesebben Heidi . Gyors megráztam a fejem .

- Persze . Mindtál valamit ? – néztem fel karmazsin vörös szemeibe .

- Bella nyöszörög , és szerintem lassan vége . – mondta mosolyogva . Halványan én is elmosolyodtam , bár komolyan elkezdtem gondolkodni azon , hogy még is hova lett az a három nap .

- De .. hisz még vissza van neki két nap . – mondtam értetlenül . Ennyire elgondolkodtam volna ?

- Csak egy . – javított ki kuncogva . Oké , ez azért fura .

- Mennyire lehet érezni a vére illatát ?

- Szerintem már megbirkózol vele . Már eléggé a végén jár az átváltozásnak, úgyhogy inkább vámpír szaga van , mint ember . – világosított fel szélesen mosolyogva .

- Akkor felmegyek, és megnézem . – mondtam , majd már ott sem voltam . Villám sebesen szaladtam Bella szobája felé . Már hallottam szívének vad verdesését , ahogy egyre jobban zakatol a mellkasában . Az ajtó előtt kissé lelassítottam . Halkan nyitottam be , és körbe néztem . Minden ugyan úgy volt , ahogy itt hagytam . Bella az ágyon feküdt , szemei csukva , kezét ökölbe szorította . A mellkasa fel-le járt egyenletesen , még is kicsit gyorsabban a szokottnál . Bár próbálta nem ki mutatni a fájdalmat , az arcára még is kiült a fájdalom , amit az átváltozás kínjai okoznak .

Lassan az ágya mellé sétáltam . Megálltam mellette , hideg kezemet pedig forró homlokára simítottam . Az arca kicsit megenyhült , mintha jól esne neki hideg érintésem , ami valószínűleg így is volt . Látszott rajta , hogy nagyon igyekszik , nehogy elkiabálja magát , vagy a fájdalomtól vergődve sikoltozásba kezdjen .

Csak álltam ott , órákon keresztül , hideg kezemmel próbáltam lehűteni , és enyhíteni fájdalmát . Nem tudom mióta szobrozhattam mellette , de egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy a szíve jobban kezd verdesni , a levegőt is szaporábban veszi , s száját egy vonallá préseli össze . Tehát elérte a méreg a szívét – gondoltam megkönnyebbülve . Tudtam , hogy ez a legfájdalmasabb fázisa az átváltozásnak . Amikor a méreg eléri a szívet . Egy darabig nagyon élesen fáj , szaporán dobog , majd még egy utolsó nagyot dobbon , és az átváltozás befejeződik . Sajnálkozva néztem Bellát , közben kezemet levettem kezéről , ahol eddig pihent . Megfordultam az ajtó felé , aztán villám gyorsan a trónterembe szaladtam , hogy közöljem a hírt , mindjárt vége .

A terembe érve megtorpantam az ajtóban . Feltűnően nagy volt a nyüzsgés , Jane és Heidi-t pedig sehol nem láttam , akár hogy is kutattam a szememmel utánuk .

- Kit keresel ? – jött oda Alec .

- Jane és Heidi hol van ? – nézelődtem még mindig a nagy teremben . Aro izgatottan űlt a trónján , közben valamit testvérével , Marcussal sugdolózott . Caius idegesen járkált a teremben föl s alá .

- Elmentek .

- Hová ? – néztem végre Alec-re .

- Kajáért . A vendégek mindjárt itt lesznek , és Ők is hasonló képen vegetáriánusok , mint te , úgy hogy gondoltuk , eszünk egyet , mielőtt megérkeznek . – vont vállat .

- De hisz nem rég ittatok .

- Tudom , de a mester ragaszkodik hozzá . Ráadásul tudtommal Bella is mindjárt felébred , és Ő is biztos szomjas lesz .

- Igen , szerintem is mindjárt felébred . Tulajdon képpen azért jöttem , hogy szóljak . Most érte el a szívét a méreg . Valószínűleg pár perc , és fel is ébred . – helyeseltem bólogatva .

Aro mondatomra felém kapta a fejét , és csillogó szemekkel nézett rám . Demetri is felém kandikált , majd az emelet irányába .

- Hát ez nagyszerű ! – lelkendezett Aro .- Demetri , Alec , Félix , mennyetek Clar-el , és ha Bella hevesen reagálna , állítsátok le . – parancsolta . Az érintettek bólintottak egyet, s megindultak felém , persze kivéve Alec-et , aki mellettem toporzékolt . Mind felmentünk Bella szobájába , ahol szerencsétlen lány a legnagyobb kínokat élte át. Mindenki körbe állta az ágyát . Én a bal oldalán álltam , mellettem Demetri . Velem szemben Alec állt lezseren , s figyelte Bella arcát , míg mellette Félix állt mosolyogva .

Bella szíve vert egy utolsót , majd csend . Vége . Nem nyitotta ki a szemét , viszont arca már nem tükrözte a fájdalmát . Az ujjait megmozdította , majd bele markolt a finom anyagú textilbe , ami a vérétől volt elázva .

- Bella , hallasz ? Nyisd ki a szemed ! – utasítottam csendesen . Hiába , semmi , még mindig a textilt markolta .

- Bella , nyisd ki a szemed . Hallod ?

Végre kezei elengedték a vértől áztatott lepedőt , majd szempillái megrebbentek , s szemei lassan kinyíltak . Nem nézett ránk , a mennyezetet igézte karmazsin vörös szemeivel .

- Na végre . – lélegeztem fel , ahogy a többiek is . Demetri izgatottan kezdett el toporzékolni mellettem .

Bella hangomra felém kapta fejét , majd hirtelen ült fel az ágyban , s ugrott talpra . Ijedten kémlelte körbe a szobát , s négyünket , ahogy feszülten figyeljük minden egyes mozdulatát . Félix karba fonta hatalmas kezeit , jelezve , hogy ha baj van , akkor majd Ő közbe lép .

- Hogy érzed magad ? – araszoltam felé , de Ő ijedten tett hátra egy lépést .

- Bella , nem bántalak , én vagyok az , Clar . – magyaráztam , közben ismét közelebb mentem hozzá . Ijedten figyelte a többieket , amint Ők is felé közelednek . Hátra intettem kezemmel , hogy maradjanak ott , ahol vannak .

- Héé , jól vagy ? – léptem elé . Nem húzódott hátrább , csupán ijedten nézett ide-oda a szobában .

- Persze . – válaszolt végre , magas csilingelő hangján . Megeresztettem egy mosolyt felé , Ő pedig viszonozta .

- Szia csajszi . – integetett Félix hatalmas vigyorral a képén . Bella rámosolygott .

- Félix vagyok . – jött közelebb . Lassan mellém lépdelt .

- Alec vagyok . – mutatkozott be Ő is , de a helyén maradt . Nem akarta megijeszteni Bellát azzal, hogy teljesen körbe álljuk .

- Én pedig Demetri , de ezt már úgy is tudod . – lehetett hallani a hangján , hogy majd szétreped az arca a mosolyától .

Bella félősen biccentett egyet .

- Mondd csak , nem vagy szomjas ? – puhatolóztam finoman . Bár , lehet , hogy nem igazán tudja , mit is jelent ez . Gondolatom be is igazolódott , mikor felvonta finoman ívelt szemöldökét , homloka pedig ráncba szaladt a gondolkodástól .

- Nem érzel furcsa kaparó érzést a torkodban ? – írta le a szó fogalmát Alec , közben Ő is közelebb lépett . Bella elgondolkodott ezen , majd megrázta a fejét . Mindenki felvont szemöldökkel nézett rá .

- Talán kéne ?

- Ami azt illeti , igen . – nevetett fel Dem .

- Vettél te már levegőt , mióta felébredtél ? – kérdeztem hirtelen , mert feltűnt , hogy a mellkasa nem mozog fel , le . Megint csak megrázta a fejét. Mindenki elmosolyodott , Dem még vihogásba is kezdett .

- Hát akkor rajta . – intett Alec . Bella szófogadóan kinyitotta száját , majd egy mély levegőt vett . Kérdőn néztünk rá . Hirtelen kigúvadtak a szemei , jobb kezével torkához kapott , s cirógatni , csipkedni kezdte azt. Hangosan nevettünk fel mind a négyen .

- Mi ez az érzés ? – kérdezte elfojtott hangon .

- Ez cicukám , a szomjúság . – kacsintott rá Dem vigyorogva .

- Nyugi , mindjárt jön a kaja .

- Mármint .. úgy értitek .. ember ? – kérdezte kicsit hangosabban a kelleténél .

- Igen . – válaszoltam készségesen , mire Bella az alsó ajkát kezdte rágcsálni .

- Na , látom rám itt nincs is szükség , tehát megyek . Majd még úgy is találkozunk . – vigyorgott kajánul Dem és Félix . Kisurrantak a szobából , Alec pedig követte őket . Bella bambán nézett utánuk .

- Ugye .. ez most csak vicc volt . – nyelt egy nagyot . Elsétált az ágyáig , majd lehuppant rá , s megveregette maga mellett a helyet .

- Nem hiszem , hogy viccelt volna . – húztam a szám , miközben leültem mellé .

- De .. én képtelen vagyok embert ölni . Ez gyilkosság . – mondta elfojtott hangon .

- Igen , tudom . De ez sajnos a lételemünk . És ha ittál , kevésbé fog kaparni a torkod . Bár , én nem igazán tudom , hisz még soha nem ittam ember vért , de minden esetre az ember vére nagyon ínycsiklandozó .

- És nem lehetne .. hogy ..

- Nem hiszem . – mondtam szomorúan , mikor sejtettem , hogy mire akar kilyukadni . Igazából teljesen biztos voltam benne , hogy Aro nem engedné meg , hogy Ő is azt az életmódot folytassa , amit én . Bella képessége számára kincs , és biztos vagyok benne , hogy azt szeretné , ha erős lenne. Mivel az ember vér erősebbé tesz , mintha állatit innál , ezért nem fogja neki meg engedni . Akár mennyire is könyörögnénk , nem engedné meg , legfeljebb annyit érnénk el , hogy bemérgesedne .

- És az hogy lehetséges , hogy neked meg engedi ?

- Ez egy hosszú történet , majd elmesélem , de most mennünk kéne , mert Heidi-ék megérkeztek . – ezt onnan tudtam , hogy már hallottam az emberek szívdobogását , és a nagy zsivajt lent a recepciónál . Bella is meghallhatta , mert a vámpír fehérséghez képest is sápadtabb lett , s kérlelően tekintett rám .

- Sajnálom . – horgasztottam le a fejem . Talpra szökkentem gyorsan , Bella pedig követte a példámat . Lassan indult meg az ajtó felé . Követtem , egészen le a trónterem ajtajáig . A recepciónál két nagyobb csoportba sorakoztak az emberek , kezükben a fényképezőgépekkel . Bella egy pillanatra megállt , s szomorúan tekintett az emberekre . Bizonyára eszébe jutott , hogy Ő is majdnem ugyan így halt meg .

- Nem tehetsz semmit . – suttogtam halkan , hogy csak Ő hallja meg . Nagyot szusszantott , s várta , hogy kinyissam az ajtót , hisz Ő most van itt először vámpírként , és nem igazán tudja , mit kell tennie . Gyors sarkig tártam előtte a hatalmas ajtót , s előre engedtem . Miután félénken beljebb lépett , becsuktam magam mögött az ajtót . Bella csendesen állt , közben a termet tanulmányozta .

- Ááá , már csak rátok vártunk . – kántálta Aro , mikor észre vett minket. - Szóval te vagy Isabella . – folytatta , mintha nem tudná a nevét . Megforgattam a szemeimet .

- Igen . – bólintott Bella .

- Csak Bella . – javítottam ki Arot , mire szélesen elmosolyodott , s legyintett egyet .

- Én pedig Aro vagyok , ezek pedig a testvéreim . Caius és Marcus . – mutatta be sorra fivéreit .

- Nagyon örvendek . – mondta Bella nyersen . Caius savanyúan elmosolyodott , Marcus pedig szokásához hívően unott képet mímelt .

- Nos , azt hiszem , neki is láthatnánk a vacsinak – nyalta meg a száját Caius - , a többit ráérünk még később megvitatni .

Mindenki bólintott , majd mintha csak parancsot kaptak volna , Félix és Demetri az ajtóhoz sétált , és sarkig tárta azt . Bella mereven állt mellettem , míg az ember csorda besétált , s ámuldozva nézték a hatalmas termet. Majd mikor észre vették , hogy nincsenek egyedül , ijedten kapkodták a fejüket , s néma sikolyra nyitották a szájukat .

- Üdvözlök mindenkit itt Volterrába . – szólt Aro behízelgő hangján . Felállt , s aprót intett , hogy csukják be a kapukat . Mikor az ajtók nagyot kattantak , mindenki az emberek felé indultak éhesen csillogó szemekkel . Az embereknek még sikoltozásra sem volt idejük , olyan hirtelen csaptak le rájuk . Bella nem mozdult mellőlem . Úgy állt , mint aki karót nyelt , s elborzadva figyelte az eseményeket . Már csak három ember maradt , azok is térdre borulva könyörögtek , hogy ne öljék meg Őket . Aro jóllakottan törölte meg kézfejével véres száját , majd intett mindenkinek , hogy hagyják abba az ivást . Bella felé fordult .

- Valami baj van ? – kérdezte felvont szemöldökkel .

- Nem .. csak .. én .. én nem szeretnék .. – hebegett ijedten a mellettem lévő lány .

- Pedig muszáj . – szólt szigorúan .

- Ne ellenkezz . – súgtam nagyon halkan , hogy a többi élesen halló vámpír ne hallja , csak Ő . Nyelt egy nagyot , majd lassan megindult az emberek felé . Hátra felé araszoltak , s könnyes szemmel kérlelték , hogy ne bántsa Őket . Mikor oda ért , leguggolt melléjük , s beleszippantott a levegőbe .

- Sajnálom . – motyogta halkan , majd felállt , s a negyven év körüli férfit megragadta , s talpra állította . A férfi remegve állt , míg a másik kettő sikoltozott , s üvöltve próbáltak menekülni valamerre , bármerre . Lélegzetemet mindidáig vissza tartottam , hogy még véletlenül se essek nekik.

Bella lassan hajolt a férfi ütőeréhez , aztán villám gyorsan penge éles fogait a férfi nyakába mélyesztette , s szívni kezdte a vörös éltető nedűt. A férfi hangosan sikoltozott , vergődött Bella karjai között . Pár másodpercig még szívta a férfi vérét , majd hirtelen elszakadtak ajkai tőle , s undorodva tolta el magától az ember .

- Én .. nekem ez nem megy . Gusztustalan az íze . – mondta csendesen , majd kiviharzott a teremből . A férfi nem halt meg , viszont annyi méreg került a szervezetébe , hogy elkezdődött az átváltozása . Mindenki ledermedve nézett Bella után . Hirtelen kapcsoltam , s utána vetettem magam . Még hallottam , ahogy Caius szitkozódik , Aro pedig dühösen fújtat , majd megparancsolja , hogy azzal a kettővel végezzenek , a másikat pedig vigyék fel a szobába , s majd meglátja , mi lesz vele .

Követtem Bella illatát . Az illat ki vezetett a kastélyból , be a közeli erdőbe . Kezdtem megijedni , mikor már vagy fél órája futottam utána , s még mindig sehol nem láttam . Kint sötétség uralkodott, az erdő ilyenkor volt a legbékésebb .

Végül csak megtaláltam Bellát . Egy kidőlt farönkön ücsörgött , arcát kezeibe temetve , könnyek nélkül , halkan zokogva . Mikor megérezte illatomat , fejét felemelte .

- Még sírni sem tudok rendesen . – nevetett fel rekedtes hangon . Én is halkan felkuncogtam , s leültem mellé . Pár percig mindketten hallgattunk .

- Hogy értetted azt , hogy gusztustalan az íze ? – törtem meg a rövidre nyúlt csendet .

- Nem tudom , de valami borzalmas az íze .

- De az hogy lehet ? Hisz , újszülött vagy . Elmebeteg módjára kellett volna rávetned magadat , s szívnod a vérüket , ameddig még van .

- Te sem vetetted rájuk magad .

- Mert én nem lélegeztem . – magyaráztam halkan .

- Én lélegeztem , és meg kell , hogy mondjam , még a szaguk is taszító volt. Az ízükről már ne is beszéljünk .

Hát , ez tényleg fura . Egy vámpír , akinek nem ízlik a vér . Ez annyira lehetetlenül hangzott .

- Mérgesek rám , igaz ? – kérdezte lehajtott fejjel . Tiltakozni akartam , de nem hagyott rá időt , mert gyorsan meg is válaszolta magának a kérdését.

- Biztos nagyon mérgesek . Főleg az a Caius .. ahogy elnéztem , nem a türelméről híres . – emelte fel a fejét , így pont láttam , ahogy egy apró fintort vág .

- Jó megfigyelő vagy . – mosolyodtam el . Ő viszonozta a mosolyomat , majd gondterhelten elnézett a fák sűrűjébe .

- Még mindig szomjas vagyok .

- Tudom . És mi lenne , ha elmennénk vadászni ? Én már úgy is régen voltam.- szökkentem fel hirtelen . Bella boldogan csillogó szemekkel nézett rám , majd Ő is felpattant a fáról , ahol eddig ücsörögtünk .

- Akkor most figyelj ! Megmutatom , hogy kell , aztán te jössz . De figyelmeztetlek ! Más az illatuk és ízük , mint az embereknek .

- Bólintott egyet , hogy megértette . Hátat fordítottam neki , s bele szippantottam a levegőbe . Már éreztem is a finom illatokat . Láttam , hogy Bella is hasonló képen tesz . Csukott szemmel szimatolt , illat után kutatva . Szemei hirtelen felpattantak , s futni kezdett . Utána vetettem magam , s figyeltem , ahogy egy hegyi oroszlánnal birkózik .

*.*

Pár óra múlva mindketten jóllakottan futottunk vissza a kastélyba . Bellának meglepő módon ízlett az állati vér , s nem bánná , ha ezen kéne élnie . Kicsit féltem , hogy Aro mit fog hozzá szólni , de biztos vagyok benne , hogy ha nagyon akarjuk , s elmondjuk neki , hogy Bellának nem ízlik az emberi vér , bele fog egyezni , hogy azt az életmódot folytassa , amit én . Mikor vissza értünk , gyors felszaladtunk Bella szobájába , hogy átöltözzön . Miután Ő is lecserélte cafatokban lógó ruháját arra a ronda szürke köpenyre , átszaladtunk hozzám , ahol én is a földre dobtam véres köpenyemet , majd kihalásztam egy tisztát . Bella is annyira csúnyának és taszítónak találta ezt a ruhának nevezett rongyot , mint én . Megállapítottam , hogy nagyon sok mindenben egyezünk meg . Lassan bandukoltunk a trónterembe . Már mindenki ott volt , s türelmetlenül vártak minket . Bella lehajtott fejjel sétált az egyik legtávolabbi részbe , ahol Caius és Aro haragja nem éri el . Én Jane mellé álltam , s figyeltem , amint mindenki csevegni kezd . A szemem sarkából láttam , hogy Bella már is talált magának társaságot . Heidi , Alec , Dem , és Félix hozzá társult , s csevegni kezdtek vele . A vezetők néha-néha felé sandítottak , közben halkan morogtak valamit , de különös képen nem vitatták a pár órája lezajlott eseményeket . Ekkor eszembe jutott , hogy éppen egy ember átváltozóban van . Kíváncsi vagyok , mi lehet vele .

- Mi van azzal az emberrel , akit Bella átváltoztatott ? – kérdeztem Jane-t halkan .

- Semmi . Felvittük egy üres szobába . Hangosan üvöltözik , s vergődik . Szerintem semmi extra képessége nem lesz , és halál vár rá . Persze , ha Bella nem rendez jelenetet , mindez nem történt volna meg . – bosszankodott . Védelembe szerettem volna venni Bellát , de időm az nem volt rá , mert az ajtó nyitódott , s Renata viharzott be rajta .

- Megjöttek a vendégek . – jelentette ki .

- Remek , akkor kísérd be őket . – lett izgatott Aro .

- Bella , Clar . Lennétek szívesek , és ide jönnétek ? – kérdezte mézes mázosan , mire mi se perc alatt mellette termettünk . Renata kisurrant , s mikor ismét visszatért , öt – számomra idegen – vámpír állt mellette .

Folytatás !

Igen , ismét itt vagyok , és hosszas tanakodás után úgy döntöttem , hogy ismét nekilátok , megragadom a billentyűzetet , és ezerrel írom a fejezeteket . Az ihletem is megvan , hogy hogy fog folytatódni , és már naggyából körvonalazódott bennem az egész történet ! Tehát , 10 fejezetet megpróbálom felrakni a hétvégén , viszont egy kikötésem lesz ! Komment !

Nagyon szeretném , ha egy két kommentet kapnék hozzá , hogy lássam , érdemes volt-e ismét nekiállnom a blogot folytatni !

Tehát hétvégén lesz fent a 10. fejezet . Puszi nektek :)

Sziasztok !

Nem is tudom , hogy hol kezdjem . Szerintem már észre vettétek , hogy egy ideje - már vagy két hónapja - , nincs friss ! Ennek meg van a maga oka . Az első az az , hogy úgy láttam , nem érdekel titeket a történet , nem tetszik , ezért nyitottam egy másik blogot . Ezt elég rendesen elhanyagoltam , nem néztem rá , és sorolhatnám . A második nyomós okom pedig a költözés volt . A blog másik címre költözött még régebben , és az olvasók valahogy elvesztek . Sem türelmem , sem kitartásom nem volt , hogy mindent előröl kezdjek . Reménykedtem , hogy az olvasóim vissza jönnek ,de sajnos nem így lett .
Na de most nem azért írok , hogy nyavajogjak , és indokokat gyártsak . Észre vettem , hogy ismét van 5 rendszeres olvasóm ! Igazából , nem tudom , hogy mihez kezdjek .
Sokszor felötlött már bennem ez a kérdés : "Folytassam , vagy ne ? Megéri ? Olvassa valaki ? "
Fogalmam sincs , hogy mit csináljak . Lenne értelme , hogy folytassam ? Szeretnétek ? Egyáltalán : Van , aki olvassa ?
Nos , várok egy hetet , és ha senkitől semmi vissza jelzést nem kapok , akkor a blog bezár !!! Lehet , hogy van akit érdekelne a folytatás , van akit nem . Nagyon kíváncsi vagyok , hogy egyáltalán van-e még olyan emberke , aki olvassa . Azt hiszem ennyi . Nem fenyegetőzni akarok - bár nem hiszem , hogy van értelme , és bárkit is érdekelne - , csupán kíváncsi vagyok . Ha valakit érdekel a folytatás , az kérem jelezze vagy megjegyzésben , vagy pedig Chat-ben . Ha meggyőztök , akkor a blogot újra karban tartam , és felrakom a tizedik fejezetet .

"Halkan megsúgom , hogy már kész van , ugyan is Szisz^^ nem hagyott békén addig , amíg neki nem álltam . "

9.fejezet

/Clar szemszöge/

Miután kihúztam a rémült Bellát a teremből , a józan eszem útól ért .
Te jó ég Clar . Még is mi a fenét csináltál ? Bele rángattál mást ebbe az életnek nevezett akármibe ?
Gondolatban mindennek elmondtam magam , miközben Bellának kerestem egy szobát . Még mindig lefagyva követett , gépiesen . Már kezdtem azt hinni , hogy talán sokkot kapott .
Úgy döntöttem , hogy a velem szembe lévő szoba lesz az övé .
Benyitottam a halványkék szobába , Bellát pedig az ágyhoz kezdtem taszigálni . Lassan ült le , közbe üres tekintettel meredt maga elé .
-Figyelj Bella ..-törtem meg a hosszú csendet . Hangom hallatán kicsit össze rezzent , és megrázta fejét . Lassan rám emelte tekintetét .
-Én .. annyira sajnálom . - hajtottam le a fejem . Nem kellett volna csak így egy ilyen életbe taszítanom . Nem volt hozzá jogom . Ugyan akkor nagyon sajnáltam , hogy még el sem kezdődött számára az élet , már is véget ér .
A következő pillanatba Bella olyat tett , hogy azt hittem , eldobom az agyam . A nyakamba ugrott , és szorosan átölelt . Zokogni kezdett , és folyton azt hajtogatta , hogy "köszönöm ". Nem éppen erre a reakcióra vártam , ezért kicsit meghökkentem .
Tétovázva öleltem vissza .
-Mit köszönsz ? - toltam el magamtól , mikor csillapodott a sírása .
-Hogy , hogy mit ? Azt , hogy megmentetted az életem . - szipogott .
-És azt is tudod , milyen áron ?
Megrázta fejét , és letörölte arcáról a könnyeket .
Most ,hogy magyarázzam el neki ? Nagy levegőt vettem , gondolatba pedig biztattam magam , hogy menni fog .
-Hol kezdjem ? - morfondíroztam .
-Szóval vámpírok vagytok ? - kérdezte Bella hirtelen .
-Mint látod . - mosolyodtam el .
-Hogy , hogy kint voltál fényes nappal ? Miért mentettél meg ? Miért más színű a szemed ? És hogy értetted , hogy sajnálod ? Bánod , hogy meg mentettél ? - tört ki belőle a kérdés özön . A végére már nem kapott levegőt , így hangja elfulladt .
-Egyszerre csak egyet . - kértem gyorsan .
Ismét nagy levegő , aztán a kérdés .
-Hogy a csudába tudtok kint lenni fényes nappal ? - nézett ki az ablakon , miközben feltette kérdését . Látszott rajta , hogy nagyon uralkodik magán , nehogy megint egyszerre húsz kérdést tegyen fel .
-Hát ez egyszerű . Nem égünk porrá . És mivel nem süt a nap - néztem ki az ablakon - ezért nyugodtan mehetünk emberek közé . Viszont ha sütne a nap ... háát - haraptam félbe a mondatot . Ezt úgy sem tudnám neki elmagyarázni .
-Akkor mi lenne ? - fordult felém kíváncsi szemekkel .
Mély levegőt vettem , ami nem volt túl jó ötlet . A vére illata fantasztikusan finom volt . A szörnyeteg oda bent tombolt , és vért kívánt . Ennek a lánynak a vérét .
A számban a méreg termelődni kezdett . Nagyot nyeltem , hogy eltűnjön a méreg .
-Majd egyszer megmutatom. - motyogtam halkan .
Ő elgondolkodott rajta , aztán aprót bólintott .
-Miért mentettél meg ?
-Talán szerettél volna meghalni ? - szökött a szemöldököm a magasba .
-Nem úgy értettem . - rázta meg a fejét - Hanem miért pont engem ? Hisz rengeteg ember volt még rajtam kívül .
-Mert megsajnáltalak . Tudod , mi nagyjából egy idősek vagyunk .
-De ez még nem elég indok . - erősködött . Felkelt mellőlem , és a kanapé felé sétált . Kinézett az ablakon , hátat fordítva nekem .
-Igazából valamiért annyira szimpatikusnak tűntél .. és hát én nem iszom ember vért . - magyarázkodtam .
Az utolsó szónál Bella megpördült , de olyan hirtelen tette , hogy kibillent az egyensúlyából , és a föld felé kezdett zuhanni .
Felpattantam az ágyról , és megragadtam a karját az utolsó pillanatba . Megkönnyebbülten sóhajtott fel .
Mikor vissza nyerte egyensúlyát , elengedtem . A kanapé felé indult , és lassan török ülésbe helyezkedett az egyik végébe . Én a másik végébe ültem , és szembe fordultam vele . Lábaimat felhúztam , és vártam a következő kérdést .
-Szóval .. akkor te nem iszol ember vért ? - kérdezte félősen .
-Igyekszem .-morogtam az orrom alatt .
-És miért nem ?
-Amikor még ember voltam , akkor ismertem meg valakit , aki vámpír létére állati vérrel táplálkozott . Aztán amikor én is ez lettem - mutattam magamon végig - , akkor úgy döntöttem , hogy én se akarok szörnyeteg lenni .
A szavakat nagy nehezen találtam . Azt hittem , mentem elsírom magam .
-Akkor most én is vámpír leszek ? - motyogta maga elé .
Bólintottam .
-És hol van itt a koporsó ? - nézett körbe a szobába .
Hirtelen kirobbant belőlem a nevetés . Hangomra Bella ismét felém fordult , így engem tüntetett ki figyelmével . Sértetten nézett rám , amiért kinevettem .
-Nincs koporsónk . - csóváltam a fejem még mindig nevetve .
-Akkor még is mibe alszotok ? - értetlenkedett .
Mintha csak én lennék . Én is hasonló képen reagáltam , amikor meg tudtam .
-Mi nem alszunk .
-Soha ? - kerekedtek ki szemei .
-Soha . - vigyorogtam .
-És miért nem ?
-Mert nem bírunk . A vámpírok soha nem fáradnak el . Legfeljebb csak agyilag lehetünk fáradtak . - vigyorodtam el .
-Aha . - jött a tömör válasz .
-Szóval . Nem alszotok . Nem mehettek napsütötte időben emberek közé . Gyönyörűek vagytok . Vörös a szemetek . Fehér a bőrötök , és jéghideg . - sorolta fel , amit eddig tudott .
-Igen . Levegőre sincs szükségünk . A hallásunk és látásunk tökéletes . Erősek vagyunk , és gyorsak . - bővítettem ki a mondandóját .
-Hűha . - vakarta meg a fejét .
Néma csendbe burkolóztunk , mindenki a maga gondolataiba merült . Bella kifelé nézett az ablakon , és emésztgette a hallottakat .
-És mikor kerül erre sor ? - nézet ismét rám .
-Mire ?
-Hát hogy vámpír legyek .
-Azt pontosan nem tudom .
Halk lépteket hallottam . Demetri megállt az ajtó elött .
-Gyere be Dem . - sóhajtottam .
Demetri bedugta a fejét az ajtón , és kajánul vigyorgott .
-Honnan tudtad , ki az ? - nézett Dem-re. Mosoly jelent meg az arcomon .
-Az illata alapján , és a léptei zaján . - feleltem .
-Na .. mindent megbeszéltetek ? - jött beljebb Demetri .
A kanapé felé indult , amin mi ücsörögtünk . Bella szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni , és zihálva vette a levegőt . Kicsit hátrébb csúszott a kanapéba .
Mikor felfogtuk a reakciója okát , én csak fintorogtam , Demetri pedig elégedetten elvigyorodott.
-Nyugi , nem vagyok éhes . - emelte fel a kezeit . A nyugtatása nem nagyon hatott Bellára . Ugyan a zihálása - ami már majdnem fuldoklás volt - csillapodott , de a szíve még mindig hangosan döngette a mellkasát .
-Jól van . Akkor nem megyek közelebb . - sóhajtott megadóan , és az ágy szélére telepedett . Bella elengedte magát , és vissza süppedt a kanapéba .
-Miért is vagy itt ? - kíváncsiskodtam .
-Jah , igen . Csak azért jöttem , mert Aro hívat . Beszélni szeretne veled . - adta át az üzenetet .
-Rendben , akkor megyek . - ugrottam talpra . Megindultam az ajtó felé , ekkor Bella megszólalt .
-Vissza jössz ? - kérdezte rekedt hangon . Hátra fordultam , és aprót bólintottam . Megkönnyebbülten sóhajtott , és halványan elmosolyodott .
Gyorsan száguldottam le a lépcsőn , a nagy terembe . Mester a trónon ült , Janenel beszélgetett . Jöttömre felém kapták fejüket . Aro nyájasan elmosolyodott .
-Hívattál , Mester ? - lépkedtem közelebb .
-Igen . Sikerült elmondanod mindent Bellának ? - tért a lényegre .
-Igen .
-És hogy fogadta ?
-Viszonylag jól .
-Csodás - tapsikolt vidáman -, akkor már ma átváltoztathatjuk .
-Ma ? Biztos , hogy ez jó ötlet ? Nem kéne neki még adni pár napot , amíg feldolgozza ? - kérleltem Arot .
-Nem igazán . Szívesen megkapná azt a pár nap haladékot , de ma hívott Eleazer barátom . Ő és családja vendégségbe jönnek . És Eleazer képes másik különleges képességét behatárolni . Így jobb minél előbb átváltoztatni . - örvendezett .
-De .. -kezdtem volna , de Aro szigorú pillantása belém folytotta a szót .
-Semmi de . A lány ma fog átváltozni . Meny , és mond el neki . Kapsz egy órát . Aztán pedig Jane , vagy Demetri átváltoztatja . - intett Aro .
-Igen , Mester . - hajoltam meg , és vissza siettem Bella szobájába . Nagy robajjal robbantam be a szobába . Bella még mindig ott volt , amikor kimentem innen . A kanapé végén , török ülésben. Én is vissza siettem , és leültem ugyan úgy .
-Uhh . -kapott a szívéhez . Nem értettem , hogy miért ijedt meg .
-Megijedtem . Hirtelen kerültél ide . - lihegett .
-Sajnálom . Siettem .
-Most akkor mi lesz ? - kérdezte szomorúan .
-Még ma át leszel változtatva . -hajtottam le a fejem csüggedten .
-Már ma ?
-Igen . A Mester ragaszkodik hozzá . Sajnálom . Pedig próbáltam haladékot kérni . - hadartam gyorsan .
-Semmi baj . Nem te tehetsz róla Clar . - mosolygott kedvesen .
-Kérdezhetek valamit ?
-Eddig is azt tetted . - nevettem fel . Bella is felkuncogott .
-Te fogsz átváltoztatni ? - harapdálta alsó ajkát .
-Nem . - ráztam meg a fejem .
-Miért nem ? Akkor ki fog ?
-Azért nem én , mert nem bírnák leállni . Félő lenne , hogy megölnélek . Ezért vagy Jane , vagy pedig Demetri fog . De van egy olyan érzésem , hogy Demetri fog . - kuncogtam fel .
-Ezt honnan veszed ? - húzta fel szemöldökét .
-Vak vagy ? Nem láttad , hogy nézett rád ? Nagyon tetszel neki . - mosolyogtam .
-Hát nem is tudom .. nem vettem észre . -fintorgott .
-És pontosan mikor fogtok átváltoztatni ?
-Nem tudom . - hazudtam . Nem akartam , hogy a következő egy órában ideg roncs legyen , a félelem miatt . Jobb lesz váratlanul .
-Ez lesz az én szobám ? - nézett körbe a halványkék árnyalatú helyiségen . Úgy láttam , hogy tetszik neki ez a szoba szín . Régebben ez a szoba Janeé volt , de unalmassá vált neki , ezért egy másikba költözött .
-Igen . Tetszik ? - kérdeztem .
-Nagyon . - bólogatott hevesen . Szemei végig pásztázták a szobát .
-De ha valami nem tetszik , nyugodtan átrendezheted . Aro biztos meg engedi majd .
-Ki az az Aro ?
-A Mester . A mi fajtánknál mi vagyunk az uralkodó család . Aro és fívérei alkották a törvényeket , és tartattják be azokat . - meséltem tovább .
-Szabályok is vannak ?
-Igazából csak egy lényeges szabály van , amit szigorúan be kell tartani . Nem szabad felfednünk a kilétünket embereknek . Különben az emberre vagy halál , vagy pedig vámpír élet vár . A szabály szegő vámpírra halál . - magyaráztam fagyosan .
-Nem is olyan bonyolult .
-Tényleg nem . - mosolyogtam .

Az idő gyorsan telt . Arra eszméltem fel , hogy Demetri ismét jön . Nagyot sóhajtottam , már kezdtem hozzá szokni Bella illatához , és a fájdalmasan kaparó érzéshez a torkomban .
-Gyere be . - motyogtam . Az ajtó résnyire nyílt , amin Dem dugta be a nagy kíváncsi fejét .
-Itt az idő . - somolygott . Ajkaimat lebiggyesztettem , és felkeltem a helyemről .
Bella rémülten nézett rám .
-Mihez van itt az idő ? - értetlenkedett , közbe mellém lépett .
-Ahoz , hogy átváltozz . - jött beljebb Demetri .
-M..Már ? Ilyen hamar ? - dadogta .
-Igen .
Lehunyta szemeit , és nagy levegőt vett . Percekig csak állt , aztán felnyitotta a szemét , és Demetrire nézett .
-Rendben . Hogy csináljuk ?
-Feküdj le az ágyra . - utasította Demetri . Bella engedelmesen az ágyhoz lépett , és a hátára feküdt .
-Jobb lesz , ha én ki megyek . - fordultam az ajtó felé .
-Várj . Miért ? - szólt utánam Bella .
-Mert nem tudnám magam türtőztetni . Sajnálom . Majd még vissza jövök . - indultam el .
Kisuhantam a szobából , bent hagyva őket . A nagy terembe mentem , út közben találkoztam Melanieval .
-Nahát . Hallottam a jó tettedről . - gúnyolódott Melanie , miközben elhaladtam mellette . Azonnal megtorpantam , és felé fordultam .
-Én legalább valami jót és hasznosat is teszek . Nem úgy , mint te . - néztem rá megvetően . Melanie felhorkant szavaim hallatán .
-Tudod , nagyon kép mutató vagy . Nem rég elítéltél azért , amiért "miattam" jutottál erre a sorsra . És most te is ezt tetted . Mást ítéltél minden jog nélkül egy ilyen életre . - vágta a képembe .
-Annyi a különbség , hogy én a haláltól mentettem meg . Míg te elvetted tőlem az életet . A lehetőségeket . Te miattad vagyok most az , ami . - - üvöltöttem a képébe .
-Te is tudod , hogy csak a dolgomat tettem . - emelte fel Ő is a hangját .
Hangosan fel nevettem . Legszívesebben letéptem volna a fejét .
Ám ekkor egy egyre halkuló szív dobogására figyeltem fel . A halkan dobó szív tulajdonosa - Bella - halkan felnyögött .
A nevetésem abba maradt , és azonnal a hang felé vettem az irányt . Melanie utánam eredt . Berontottam az ajtón , és láttam , ahogy Demetri egyre nagyobb hévvel szívja Bellából ki az életet .

/Conrad szemszöge/

-Ezt most komoly ? - nyögtem fel fájdalmasan .
-A lehető legkomolyabb . - bólogatott előttem kobold hugom .
-Semmi kedvem sincs iskolába járni . - morogtam , és a kanapéra vetettem magam .
-Pedig jönni fogsz . Fent kell tartani a látszatot . - erősködött Alice. Tudtam , hogy hiába próbálok meg tiltakozni , nem mennék vele sokra . Kénytelen leszek bele menni .
-Szuper . Akkor hétfőn kezded a sulit . - ugrándozott örömében .
-Alice. Még nem mondtam igent . - forgattam meg szemeimet .
-De láttam , hogy igent mondasz . - nevetett fel vidáman .
-Szuper . - ragadtam meg a távirányítót morcosan . Bekapcsoltam a tévét , és az adók között kezdtem váltogatni .
-Most megyek . Jazz vadászni szeretne . Szia . - csilingelte , azzal eltűnt az emeleten .
-Mi ez a rossz kedv tárgya már megint ? - huppant le mellém Em .
-Az , hogy itt vagy . - dörmögtem .
-Szóval hiányoztam . Hát öcsi , nekem is hiányoztál . - veregetett hátba Em . Olyan erősen csapott a hátamra , hogy ha nem lettem volna vámpír , biztos , hogy eltört volna az összes bordám .
Em kikapta a kezemből a távirányítót , és meccs után kutatott .
-Emmet . Ha nem vetted volna észre , épp tévét néztem . - dörrentem rá .
-Nem úgy tűnt . Inkább csak csatorna váltogató valaminek látszott . - rötyögött fel .
-Talán ha nem kapok ki a kezemből a távirányítót , találtam volna valami csatornát , amit nézhettem volna . - magyaráztam lassan , mintha egy fogyatékosnak beszélnék . Emmet esetében ez se volt kizárható .
-Késő bánat , eb gondolat . - vigyorodott . Aztán már nem nagyon figyelt rám , mert a Tv-ben talált egy meccset . Úgy láttam , hogy most úgy se venné észre ha lelépnék , ezért kihasználtam az alkalmat , és felmentem a szobámba . Be kapcsoltam a hifit , és a kanapén végig dőltem . Hallgattam a zenét , és igyekeztem nem gondolni semmire .
Gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg .
-Menny innen Alice . - morogtam .
-Nem Alice vagyok. - nevetett fel Carlisle .
-Bocsi . Gyere be . - szabadkoztam , közben pedig felültem . Carlisle lépett be a szobámba . Kicsit fura volt , mert amióta itt lakok velük , ritkán jött be hozzám beszélgetni . Folyton a kórházba van .
-Sajnálom , azt hittem Alice az .
-Mit követett el Alice , hogy látni se akarod ? - nevette el magát Carlisle .
-Rávett , hogy mennyek suliba . - fintorogtam .
-Oh . Értem .
-De te miért keresel ? - tereltem a témát , mielőtt még jött volna a sajnálás .
-Tulajdon képen csak át szerettem volna adni az iratokat . Mától hivatalosan is Conrad Cullen vagy . - nyújtott felém egy köteg papírt . Elvettem a papírokat , és gyorsan végig néztem . Anya könyvi kivonat , jogosítvány, személy igazolvány , és még sok más fontos irat , ami kellhet .
-Köszönöm . De minek nekem jogosítvány ? Hisz nincs kocsim . És nem tervezem , hogy mostanában veszek .
-Oh . Hát a biztonság kedvéért . - mosolygott sejtelmesen .
-Hát jó . Ha te mondod . - vigyorogtam . Felálltam , és a papírokat az asztalomra helyeztem .
-Hát akkor megyek is . Csak ennyit akartam . Szia . - lépett ki a szobából . Pár perc múlva hallottam , ahogy a fekete Mercedes kocsija halkan dorombolva életre kel , aztán ki hajt a bekötő ösvényen .
Vissza támolyogtam a bőr kanapémra , és fájdalmasan felnyögtem .
Uhh , két nap , és suli . Maga lesz a pokol . Hogy fogom túl élni ? - kérdeztem magamtól .
Hallottam , ahogy Alice és Jazz megjött a vadászatból . Jobbnak láttam , ha elmegyek , mielőtt a pöttöm Alice rám talál , és valami lehetetlen kéréssel áll elő .
Halkan kiugrottam az ablakomon , közbe eldöntöttem , hogy vadászok egyet . Utoljára úgy is egy hete voltam .


Jól lakottan dőltem el hátra a füvön . A nap sugarai vissza verődtek fehér bőrömről .
Három szarvast vadásztam le . Csak úgy lötyög a hasamban a sok vér . Halk lépteket hallottam . Azonnal felültem , és a hang irányába kaptam a fejem .
-Mit akarsz Alice ? - dőltem ismét hanyatt . Néha már az agyamra megy .
-Mivel láttam , hogy nem mostanában jössz haza , ezért gondoltam utánad jövök , hogy szóljak , vásárolni megyünk . - visított lelkesen .
-Én nem megyek . - jelentettem ki határozottan .
-Dehogynem . Hisz pont azért megyünk , hogy neked legyen cuccod a suliba . - méltatlankodott , és a fűbe huppant mellém .
-Van elég ruhám .
-De nem elég . - húzta gonosz vigyorra a száját .
-Ahh . Lenne értelme tiltakozni ? - sóhajtottam fel .
-Az ég világon semmi . - pattant fel boldogan .
-Akkor mennyünk . - álltam fel én is .
-Jaj . Ne vágj már mindenhez ilyen képet . Nem fogsz bele halni .
-Téged ismerve ? Még az is megeshet . - nevettem fel , és futásnak indultam . Alice könnyen beért. Három perc múlva már a ház melletti kis folyón ugrottunk át .
-Hova siettek ennyire ? Csak nem randira ? - vigyorgott Em szokásához hívően , miközben beléptünk a nappalin .
-De . Honnan tudtad ? Most lebuktunk . -húztam a számat .
-Tudtam . Tudtam én . Jasper - üvöltött fel -, lenyúlták a csajod . Én mondtam , hogy tartsd rövid pórázon . -röhögcsélt Em .
-Emmet Cullen . Ha nem szeretnél még egy asztalt vásárolni Esmeének , akkor legyél szíves , és kímélj meg az ilyen megjegyzésektől . Különben Esmeé haragjával kell szembe nézned . - fenyegetőzött Alice .
-Hu . Most megijedtem .
-Nagyon helyes . - szóltam közbe én is .
-Tulajdon képen hova mentek ? - kérdezte Jasper .
-Vásárolni . Jössz te is ? - tapsikolt Alice .
-Köszi , de most ki hagynám . - vonult vissza Jasper .
-Áruló . - kiabáltam utána .
-Bocsi Conrad . De még élni szeretnék . - szólt vissza Jazz nevetve .
Alice durcásan össze fonta karjait .
-Miért nem jön el velem soha senki vásárolni ? - kérdezte mérgesen .
-Lehet hogy azért , mert kicsit túlzásba viszed , és minden létező boltba bemész . - szólt közbe Emmet .
-Akkor találok mást , aki elkísér . - szaladt fel az emeletre .
-Hát Conrad , nem irigyellek . - kuncogott idióta bátyám a kanapéról .
-Én se magam . - huppantam le az egyik fotelbe .
Emmett még mindig meccset nézett , és nekem nem volt sok kedvem meccset nézni . Így nem igazán figyeltem semmire . Egyszer csak Alice jelent meg a lépcső alján , Rosalie és Edward kíséretében .
Hát ez remek !
-Mehetünk ? -táncolt oda Alice .
-Mennyünk . - füstölögtem Alice néha olyan ünnep rontó tud lenni .
-Nekem mondod ? -fintorgott Edward . Legalább van valaki , aki egyet ért velem , hogy Aliccel a váárlás , felér egy kínzással .
Ed képét elnézve , ő is hasonló képen vélekedett Alice terveivel kapcsolatban , ellentétben Rosalieval , aki teljesen bezsongott .
Csak tudnám , hogy vette rá erre Edwardot .
-Ne akard tudni . - sóhajtott fel , miközben a Volvo volán mögé ült . Én mellé ültem , míg a csajok hátul fészkelték be magukat . Az egész utat lelkesen végig csacsogták , hogy ki mit szándékozik venni . Még hallgatni is fárasztó volt.
Fél óra múlva megérkeztünk a Port Angelesi Plaza parkolójába . Amint leállt a motor , a lányok szinte ajtóstul vágódtak ki a kocsiból . Lelkesen tipegtek a bejárat felé , míg mi csak csendben kullogtunk mögöttük , bele törődve , hogy több órányi hosszas vásárlásba nézünk elébe .
A vásárlás - mint sejtettem - borzalmas volt . Alice próbababának használt . Minden gönccel szó szerint betuszkolt a fülkébe , hogy próbáljam fel .
Pedig szerintem nagyon jól tudta , hogy fog állni a ruha .
Öt és fél órás vásárlás után "fáradtan" battyogtunk a parkoló felé . Közbe megfogadtam , hogy soha többet nem megyek el vele vásárolni .
-Te csak azt hiszed . - kuncogott halkan Ed .
-Mit hisz kicsoda ? - kérdezték a lányok egyszerre .
-Senki semmit . - válaszoltam gyorsan , mielőtt Edward megszólalhatott volna .
A haza út számomra csendbe telt . Ugyan ez már nem mondható el a csajokról .
Haza érve természetesen most is , mint mindig Emmet várt .
-Hűha . Túl éltétek ? - nézett Edre és rám .
-Hát fogjuk rá . Mivel még itt vagyok , ezért még élek .
Emmet még mondott valamit , de nem nagyon figyeltem rá . Alice szemei a távolba meredtek , mintha nem itt lenne , hanem valahol nagyon messze . Rá jöttem , hogy épp látomása van . Hirtelen mosoly terült szét az arcán .
-Mit láttál ? - kérdezte Jazz , és hátulról átkarolta feleségét , aztán a nyakába puszilt .
-Tanyaék . Olaszországba mennek , de lötte még ide is benéznek . - mosolygott Edwardra .
-Szuper . - nyögött fel Edward , aztán felfutott az emeletre .
-Ennek meg mi baja ? - böltem után ujjammal .
-Tanya . Nem kedveli éppenséggel . -világosított fel Emmet .
-Aha . És miért nem ?
-Mert Tanya teljesen belé van zúgva . - dörmögte a nagy medve .
Nem értettem , hogy akkor mi a probléma .
-Ha nem baj , én fel megyek most a szobámba . - lépkedtem felfelé , aztán bevágódtam a szobámba , és a megszokott unalommal teli perceimet éltem .
Órák óta gondolkodhattam , amikor kopogást hallottam .
-Gyere be .
Alice berobbant , és mint egy tornádó elém viharzott , és pattogott mint egy labda .
-Megjöttek . Öt perc , és itt vannak . - mondta szökdécselve .
-Kik ?
-Hát Tanyaék . Gyere , mindjárt itt vannak .-húzott fel a kanapéról . Megadóan követtem le a nappaliba , ahol már mindenki lent volt . Alice Edward mellé állított , ő pedig Jasper mellé ment , és átkarolta . Két perc múlva hallottuk , ahogy egy kocsi lelassít , és befordul a bekötő ösvényen .
Négy ajtó nyitódott , és csapódott egyszerre .
Kopp-kopp-kopp .
Carlisle az ajtóhoz lépett , és beengedte a számomra ismeretlen vendégeket .
-Szia Carlisle . - hallottam meg egy kedves női hangot .
-Szervusz Tanya . Gyertek be . - szélesre tárta az atót , és öt idegen vámpír lépett be rajta . A szemeik alapján ők is vegetáriánusok voltak .
-Szia Edward . - köszönt ugyan az a hang Edwardnak , és a hozzá tartozó személy Edwardhoz szaladt , és szorosan megölelte . Ő habozva vissza ölelte .
-Szia Tanya . - tolta el magától . Látszott rajta , hogy nem éppen kedveli a csajt .
-Barátaim , be mutatom nektek Conradot . - intett felém Carlisle .
-Szia , Tanya vagyok . - jött oda , és kezet fogott velem . A szemei megcsillantak , és jó alaposan végig mért . Gondolatba felnyögtem , és imádkoztam , hogy nem fog rám mászni . Aztán mindenki sorba bemutatkozott . Irina elég fagyosan méregetett , de nem törődtem vele . Carmen nagyon hasonlított Esmere . Ugyan olyan kedvesen , és szeretet teljesen beszélt . Eleazer is nagyon kedves volt , és Kate is .
Miután megejtettük a nagy bemutatkozást , leültünk a nappaliba , és beszélgettünk . Legalábbis ők beszélgettek , én pedig hallgattam őket . Tanya szorosan mellém ült , és a kezeit - mintha észre se venné mit csinál - a lábamra csúsztatta , és ott is hagyta .
Annyit tudtam kivenni az egész beszélgetésből , hogy két nap múlva indulnak a Volturihoz meglátogatni Arot . Úgy gondolták , hogy előtte beugranak ide is , mivel régen látta már Carlislet.
Unottan hallgattam a beszélgetésüket .
-At hiszem , hogy én most fel megyek a szobámba . Persze csak ha nem baj . - néztem a vendégekre .
-Persze . Menny csak . -mosolygott Carmen .
Tanya kezét udvariasan lesöpörtem a lábaimról , és felmentem a szobámba .
Szuper . Egy újabb nem kívánatos személyre tettem szert .
-Bejöhetek ? - nyitott be Tanya .
-Már bent vagy . -tértem ki a válasz elől . Halkan becsukta maga után az ajtót , és mellém telepedett a kanapéra .
-Van barátnőd ? - kérdezte minden kertelés nélkül .
Istenem , miért én ?
-Nincs .
-Aha . Mióta laksz Carlisleékkal .Mert eddig soha nem láttalak velük .
-Lassan három hete .
Tanya közelebb jött , így a karunk össze ért .
-Nagyon jóképű vagy . - dorombolta , mint egy kiscica .
-Aha . - jött a tömör válasz . Aztán minden gyorsan történt . Tanya az ölembe fúrta magát , a száját pedig rá tapasztotta ajkaimra , és szorosan átkarolt , hogy ne tudjam ellökni magamtól .

8.fejezet

Nos , nos , nos :D Három órámba tellett , mire leírtam , és kitaláltam . Remélem tetszeni fog . Szerintem kicsit hosszabb lett , mint a többi . Viszont izgisebb is ;) Szóval , ha elolvastátok a fantáziám szülöttjét , dobjatok komit .
Na , de most szépen olvassatok . :D Remélem tetszeni fog .
Puszi:Trixy




/Conrad szemszöge/

Miután az erdőbe szaladtam , semmi máshoz nem volt kedvem , mint pusztítani .
Ezt egyszerűen nem hiszem el . Ez biztos félre értés . Nem halhatott meg . Az nem létezik .

Csak trappoltam az erdőbe , és közben egy egy utamba kerülő fán vezettem le a feszültséget .
Csak mentem , minden cél , és egyéb nélkül . Valahogy nem tudtam elhinni azt , amit néhány perce hallottam a tévében . Elméletben négy napja tűnt el . Akkor talán négy napja történt a baleset ?
Azt nem hiszem .

Istenem , minden az én hibám . Ha vele megyek , vagy rábeszélem , hogy együtt menyünk , most nem lenne ez . És még is hogy lehet az , hogy a szülei előkerültek ? Csak így , váratlanul ?

Már vagy fél órája biztos irtottam az erdőt , amikor valami bűz csapta meg az orromat . Kellemetlenül facsarta az orrom . Egy fintor kíséretében megtorpantam , ezzel egy idejűleg az izmaim megfeszültek . A bokrok közül egy hatalmas farkas lépett ki . Rám morgott , és fenyegetőlen közelített felém . Válasz kép az én torkomból is morgás tört elő , és támadó testtartást vettem fel . Újabb társaságra tettem szert . Két másik farkas csatlakozott hozzánk . Az egyiknek homok színű volt a bundája , és jóval alacsonyabb volt a másik kettőnél . A másik rozsda barna bundájú magasabb volt még a feketénél is , így arra a következtetésre jutottam , hogy ő az alfa hím .

Megfontoltan közelítettek felém , már csupán száz méter választott el tőlük . Ekkor figyeltem fel a levelek zörgésére , és az ismerős illatra . A farkasok oda kapták a fejüket , és én is követtem a pillantásukat .
-Várjatok .- kiáltott fel ijedten Alice , és a mellette lévő Edward . Kétszáz méterre álltak tőlem . A farkasok morogtak egyet , aztán Edward nyitotta beszédre a száját .
-Ő velünk van -jelentette ki .
-Igen . Csupán nem rég érkezett , és nem tudott rólatok , és a határról . -magyarázta ismét . Nem értettem , hogy még is kinek , vagy minek beszél , hisz Alicen kívül senki nem beszélt , és ő is csak annyit mondott , hogy várjanak .
-Conrad , gyere vissza . - intett Alice . Vissza néztem a farkasokra , és hátrálni kezdtem , közben le nem vettem a szemem a farkasokról .
Mikor Alice mellé értem , kicsit lazítottam merev testtartásomon . De még mindig nem értettem, hogy ki a fenének beszélt Edward .
-A farkasoknak . - válaszolt a kimondatlan kérdésemre , és szélesen mosolygott .
-Gondolat olvasó vagy ? - esett le az állam . Talán nem ez a legjobb hely , és idő arra , hogy megtárgyaljuk a képességeiket , de ezen nagyon megütköztem . Tehát hallotta minden egyes gondolatomat .
Halkan kuncogott , és bólintott egyet.
-Tulajdon képen milyen határról zagyváltatok az elöbb ? - kérdeztem értetlenül , és a farkasok , és köztük kapkodtam a pillantásomat .
-Majd elmeséljük . Ez hosszú történet . Ha már eléggé kiritkítottad az erdőt , gyere haza , és elmeséljük . - csilingelte Alice .
A farkasok felmordultak , mire Edward csak bólintott egyet . Lassan hátráltak vissza oda , ahonnan jöttek . Aztán már csak annyit hallottam , ahogy a nagy mancsok szinte hallhatatlanul dobbannak a talajon .
-Szóval mehetünk ? - fordult felém Edward . Aprót bólintottam , és vissza indultunk a Cullen házhoz .
-Valamit nem értek . - mormoltam futás közben .
-És mit ? - kérdezte Alice .
-Hogy találtatok meg ?
-Nem volt nehéz . Teljesen eltűnt a jövőd . Aztán Edwardal eljöttünk megkeresni , és meghallotta a gondolataidat . - magyarázta . A szemeim kitágultak . Azt hittem , hogy ki esnek a helyéről .
-Hogy érted , hogy eltűnt a jövőm ? - értetlenkedtem .
-Úgy ahogy mondtam . Ez a különleges képességem . A jövőbe látok . De nem látok mindig mindent . Csak akkor , ha a személy eldöntött valamit . Az embereket nem látom olyan tisztán , mint minket , vámpírokat . A vérfarkasokat pedig egyáltalán nem látom .
-Ahha . Szóval te a jövőbe látsz , Edward pedig gondolat olvasó . Van még valami ?
-Jasper manipulálni tudja mások érzéseit . Emmett pedig hihetetlenül erős . -tájékoztatott Alice buzgóan .
Ez ám a tehetséges család .
Az út hátra lévő részét csendben tettük meg . Jó messze elkószáltam. Gondolataimba vissza kúsztak azok a képek , amiket a tévében láttam . Még mindig nehezen fogtam fel , mi is történt . Leginkább saját magamat hibáztattam mindenért .
-Megtennéd , hogy abba hagyod ? -förmedt rám Edward .
-Nem . Szállj ki a fejemből . - mormoltam kicsit durvábban , mint szerettem volna .
-Szeretnék . De elég hangosan üvöltesz . És elég nehéz .
-Rendben . Igyekszem . - sóhajtottam , miközben a fák közül léptünk ki . A bejárati ajtón Emmet robbant ki , és ránk vigyorgott .
-Na mi az ? Életbe maradtál ? - dörmögött hangosan a nagy medve .
-Hát nem tudom . Úgy látod ? - vontam fel a szemöldököm . Ekkora idiótával még nem találkoztam , de komolyan . Megkérdezi a nyilvánvaló dolgot .
Edward köhécselve felnevetett , valószínüleg a gondolataim hallatán .
-Ez meg min nevet ? -fordult Em Edward felé .
-Azon hogy idióta vagy . - kuncogtam fel . Emmet sértet képet vágott , és a karjait össze fonta , mint egy durcás kisgyerek .
-Ez fájt . Nem ezt vártam tőled . -duzzogott Emmet .
-Majd elmúlik a fájdalmad . -vigyorogtam . Alice nevetve szaladt be a házba , mi pedig követtük . Rosalie a lépcső alján kuporgott , Jasper pedig épp tévét nézett . Nem úgy nézett ki , mint akit nagyon érdekel a műsor . Alice oda táncolt , és az ölébe fúrta magát . A duzzogó Emmet lehuppant az egyik fotelbe . Esme egy újságot lapozott . Edward eltűnt az emeleten , én pedig a szobámba indultam , hogy gondolkodni tudjak . Úgy sem lettem volna most szórakoztató társaság .
-Már is lelépsz ? - csipkelődött Emmet .
-Nagyon úgy néz ki .
-Talán büdösek vagyunk ? - szagolta meg magát Emmet . Edward az emeletről nevetett , Jasper pedig halkan rötyögött .
-Rád férne egy fürdés , az már biztos . - mosolyogtam én is .
Eltűntem az emeleten , ott hagyva Emmettet , és az idióta megjegyzéseit . Nem voltam olyan hangulatba , hogy most vele társalogjak .
Tulajdon képen semmilyen hangulatba nem voltam . Csak ültem , és néztem ki a nagyvilágba , bambán , érzelmek nélkül .
A fejembe ezer meg ezer kérdés harsogott fel egyszerre , de egyikre se tudtam a választ . A legtöbb kérdés persze Clarrel volt kapcsolatos . Kizárt dolognak tartottam , hogy meghalt . Nem akartam elfogadni a tényt , hogy végre rátaláltam a szerelemre , és ugyan olyan gyorsan ahogy jött , el is ment . Mintha kiszállt volna belőlem az élet . Rég nem dobogó szívem szilánkokra tört , és már soha nem lesz egyben . Bármit megadnék érte , ha újra velem lehetne Clar . Ha újra látnám gyönyörű szemeit , ahogy elpirul . Amikor megjelenik a kis ránc az orránál , amikor mérges . Ha hallhatnám a nevetését . Ha érezhetném puha és forró érintését . Bármit megadnék érte .
Az arcomat a tenyerembe temettem , és önostorozásba kezdtem . Ha akkor nem hagyom elmenni egyedül , még itt lehetne . Ha várt volna pár napot , minden megoldódott volna .
Hallottam , ahogy Jasper fájdalmasan felnyög a nappaliból .
-Meg tennéd Conrad , hogy abba hagyod ? Legalább öt percre . - nyöszörgött Jazz .
-De ha egyszer nem megy ? - suttogtam a tenyerembe . Hirtelen egy nyugalom hullámot éreztem , és abban a pillanatban mintha az összes fájdalmamat elfújták volna . Sóhajtottam egyet , és lassan felkeltem a kanapéból . Az ablakhoz léptem , és onnan figyeltem , ahogy a felhők úsznak az égen . A nap lemenőben volt . Utolsó sugarai vörösre festették az éget , és a felhőket . Gyönyörű volt . Lassan kúszott le a Nap az égen , hogy átvegye a helyét a sötétség . Ugyan csillagok nem voltak az égen a felhők miatt , mégis gyönyörű volt az égbolt .
Most mit csináljak ? Maradjak itt , vagy járjam a magam útját . Ha itt maradok , csak nyűg leszek a nyakukon . Ha elmegyek , teljesen magányos leszek , amilyen mindig is voltam .
Nagyot sóhajtottam , miközben megszületett a döntés . Hirtelen kivágódott az ajtó , és mint egy tornádó viharozott be a szobába Alice . A nyakamba vetette magát , amitől hátra dőltem magammal rántva őt .
-Annyira örülök , hogy maradsz . Isteni lesz bátyus . - nevetett boldogan , és arcon puszilt . Én is halkan felnevettem , és örültem annak , hogy ha más nem is , de Ő legalább örül annak , hogy maradok .
-Jasper . Ezt nézd meg . Lenyúlják a csajodat . - dörmögött Emmet az ajtóból . Jasper mellette termett , és ledöbbenve nézett ránk .
-Hát öcsi , ha meg akarod tartani a csajod , bele kell húznod . - veregette meg Jazz hátát , aztán nevetgélve eltűnt .
Alice leszállt végre rólam , és dühösen indult az ajtó felé . Elhaladva Jasper mellett lágy csókot lehelt szájára , aztán Emmet után vetette magát .
-Azt hiszem , Emmet most meg kapja a magáét . - nevettem fel , miközben én is felálltam .
-Az biztos . - helyeselt Jazz . Pár pillanat múlva hallottuk , ahogy Emmet a dohányzó asztalon landolt , ami nem bírta el a súlyát , így megadta magát .
-Megyek , leállítom Alicet . Még a végén szét veri a berendezést . - kuncogott Jazz . Aztán eltűnt az ajtóból , hogy ismét kettesbe legyek a gondolataimmal .
-Hármasba . - röhögött fel Edward .
-Nem . Ha kiszállnál a fejemből , akkor édes kettesbe lehetnénk . - kiáltottam át . Vissza ültem a kanapémra , és már a jól megszokott gondolataimba merülve néztem ki az ablakon , a sötét tájat kémlelve .

/Clar szemszöge /

Két hete , hogy vámpír vagyok . Két nyomorúságos hét . Hogy miért ? Először is , volt egy személy a kastélyba , akivel minden nap találkoztam , pedig próbáltam elkerülni . Nem éppen a kedvenceim közé tartozott , ezért már csak a saját érdekében is kerültem , mint macska a forró kását .
A második nyomorom indoka pedig a hiány érzet volt . Hiányoztak a szüleim , és Conrad . Még csak két hete , hogy mindenki úgy tudja , halott vagyok , de már most úgy érzem , hogy nem bírom ki tovább . Minden egyes másodpercben azon agyalok , hogy tudnánk újra találkozni .
És ha ez még nem lenne elég , az érzelmi világom teljesen a nulla és a minusz egy között van . Mindenki árgus szemekkel figyeli minden rezdülésemet , amióta Melanira támadtam .
Egy hete annyira kihozott a sodromból , hogy nem tudtam magam türtőztetni , és neki ugrottam.
Nem tehettem róla , de nem bírtam megálljt parancsolni magamnak . Azóta nem nagyon mernek egyedül hagyni , hátha valami ostobaságot követek el . Az volt Melani szerencséje , hogy Demetri pont akkor jött be a szobámba , és azonnal leráncigált róla . Pedig már csak egy kicsi hiányzott ahoz , hogy darabokra aprítsam , és egyesével égessem el a darabjait . Amilyen állapotban voltam , biztos vagyok benne , hogy örömömben körbe körbe ugrándoztam volna a halotti máglyát , és daloltam volna .
-Clar , figyelsz te rám ? - háborodott fel Heidi . Gyorsan megráztam a fejem , és a tekintetem rá emeltem . Durcásan karba fonta kezeit melle elött . Már csak az hiányzott az összképhez , hogy a földhöz vágva hisztizzen , mint egy öt éves kisgyerek .
-Persze . - füllentettem .
-Akkor ? Jössz velem ? - csillantak meg a szemei .
-Hova is ? - értetlenkedtem .
-Ja . Nagyon figyeltél . - morgott .
-Hát vacsiért . Elkísérsz ? Neked nem kell enned , csak kísérj el . - nézett boci szemekkel . Már épp azon voltam , hogy egy határozott nemmel utasítsam vissza , de ekkor olyan kiskutya szemeket vágott , hogy megsajnáltam . A szája lefele görbült , és a széle remegett , mintha sírni akarna .
-Rendben . De én nem eszek . - jelentettem ki határozottan , aztán a fürdőbe vetettem magam .
-Imádlak . Fél óra múlva gyere le . Meg várlak . Siess . -kiabált utánam .
A zuhanyzó elé álltam , és lassan lehámoztam magamról a szürke köpenyemet .
Halk puffanással ért földet , aztán a zuhanyzó alá léptem . Meg engedtem a forró vizet , és hagytam , hogy végig folyjon jéghideg testemen . Tíz perc múlva már egy szál törölközőbe álltam a szobámba , és valami ruha után kutattam . Heidi mesélte , hogy amikor vadászni megy , mindig kihívóan öltözik fel , ezzel is csalogatva a zsákmányt. Így hát egy falatnyi miniszoknyát húztam , és egy bordó színű eléggé kivágott felsőt . Derékig érő hajamat copfba kötöttem fel . Felhúztam egy hosszú szárú , tűsarkú csizmát , és egy mini kabátot . Vissza siettem a fürdőbe , és betettem a kontaktlencséket , mivel még mindig ott bujkált szememben a vörös árnyalat . Végig nézve magamon elégedetten mosolyodtam el .
Mosolyogva siettem le a terem elé . Leérve egy toporzékoló Heidivel találtam szembe magam . Mikor leértem , abba hagyta a lábával a türelmetlen dobolást , és alaposan végig mért .
-Ez tökéletes lesz . - jelent meg egy széles vigyor az arcán .
Én is alaposan végig mértem . Rajta is mini szoknya volt , egy sötét lila , testhez álló topp kíséretében . Rövid szárú tűsarkút húzott az összeállításhoz . A topp felett egy elég vékony fekete bőr dzsekit húzott . Ugyan nem volt szükségünk rá , mert nem fáztunk , de így volt jó az összeállítás .
-Na gyere . - húzott kifelé . Elhaladva a pult mellett Gianna mosolyogva oda köszönt nekünk . Unottan köszöntünk vissza , és tovább haladva a lift elött megálltunk . Néma csendben burkolóztunk . A lift pittyogott egyet , jelezve , hogy megjött . Beszálltunk , majd Heidi megnyomta a kívánt gombot . A lift lassan felfelé araszolt . Megérkezve a második emeletre kirobbantunk a liftből ,és futásnak eredtünk .A hatalmas kapuhoz érve emberi tempóra vettünk.
Leállítottam a tüdőmet , mert még nehezen bírtam az ember illatot . Attól féltem , hogy eszemet vesztve nekik rontok , leleplezve magunkat .
-Hova is megyünk tulajdon képen ? - kíváncsiskodtam , mikor kiléptünk a hatalmas ajtón . Heidi a turistáknak fenntartott utcára mutatott . Ketté váltunk , hogy hamarabb végezzünk . Én gondosan megválogattam , hogy ki legyen a mai menü . Gyerekeket , és túl fiatalokat , továbbá öregeket kizártam a listáról . Így az én csoportom szinte csak harminc és negyven év közöttiekből állt . Nehezen ment , ugyanis hogy csalogatni tudjam őket , beszélnem kellett . A beszédhez pedig levegő volt szükséges . Igyekeztem minél kevesebbet lélegezni .
Egy óra után egy kisebb csapattal a hátam mögött sétáltam a hatalmas kétszárnyú kapu elé . A turisták mind fényképező géppel a kezükben toporogtak türelmetlenül . Pár perc múlva megláttam Heidit , amint ugyan akkora csoporttal felénk táncol . A sok arc közül jól kitudtam venni egy lány arcát . Hosszú gesztenye barna haja volt , és csokoládé barna szemei . Unottan battyogott a sorban , és igyekezett nem feltűnően bámulni . Látszott rajta , hogy nem lehet több tizennyolc évesnél . Nagyon megsajnáltam ezt a lányt . Ilyen fiatal , és már is a halál vár rá . Dühösen pillantottam Heidi felé , aki azonnal értette az okét . Eltátogott egy "mi van-t" és a két csoportot egyesítette . A lány unottan meredt maga elé , és látszott rajta , hogy valamin nagyon gondolkozik . Heidi elől vezette a sort , míg én hátulról tereltem . Mikor a lány felém nézett , intettem kezemmel , hogy jöjjön mellém . Egy percig értetlenül nézett rám , aztán kedvesen mosolyogtam .
Lemaradt , és mikor mellém ért , fel vette az én tempómat . Heidi hosszas magyarázatba kezdett , ami persze nem volt igaz . Látszott rajta , hogy nem figyel , ezért vettem a bátorságot , hogy köszönjek neki . Még magam sem tudom , hogy miért , de nagyon szimpatikusnak néztem. Nem értettem , honnan jön a szimpátia . De amikor rá néztem , mintha tükörbe néztem volna . Ugyan olyan szomorú szemei voltak , mint nekem , leszámítva a színüket .
-Szia . Én Clar Volturi vagyok . Idegen vezető . - mutatkoztam be . A lány felkapta a fejét éneklő hangom hallatán .
-Isabella Swan .- mondta bátortalanul .
-Mond csak . Mi járatban vagy itt Volterrában ? - kiváncsiskodtam . Egy percre megütközött a kérdésemen , de azért válaszolt .
-Barátaimmal jöttem . Amolyan vakáció . De Ők most elmentek várost nézni . - vont vállat .
A sor megállt , és a lépcsőn lefelé haladtunk tovább . Mivel sokan voltunk ,nem fértünk volna be a liftbe . A lépcsőn lefelé haladva különbnél különb festmények díszelegtek , hogy a hazugság , -miszerint ez a kastély egy régi múzeum -, hihető legyen . Néha meg meg állva a tömeg elkattintott néhány fényképet . Bella csak ide oda kapta a tekintetét . Valamiért sajnáltam , hogy már csak perceken múlik az élete . Legszívesebben ordítottam volna neki , hogy szaladjon , és hogy tűnjön el a városból , de nem lett volna a legjobb ötlet . Az egyik az , hogy túl feltűnő lenne , így a biztos lebukást jelentené a távozása . A másik pedig az , hogy ezért a mester garantáltan máglyára vetne . Ha nem Aro , hát akkor Caius.
A sor ismét menetelni kezdett , így megérkeztünk a nagy terem elé . A pultnál ülő Gianna hangosan köszönt . Az emberek nem vettek róla tudomást , izgatottan várták , hogy belépjenek a nagy terembe.
-Maradj mellettem . - utasítottam Bellát . Megragadtam a karját , és közelebb húztam magamhoz . Hideg érintésemre össze rezzent , és értetlenül meredt rám .
Az ajtó halkan kitárult a tömeg elött , és beléptek a szinte üres terembe . Amint beléptünk rajta Bellával , zárva a sort , a többiek mind bejöttek mögöttünk , és az ajtókat bezárták . Az emberek hüledezve kapták oda tekintetük , és rémült arcal meredtek a vörös szemekre .
Aztán megkezdődött a vacsora . A személyzet összes tagja , és a Mesterek is mind rávetették magukat egy emberre . Az emberek ,-akiket éppen nem faltak fel - sikoltozva próbáltak menekülni . Bella mellettem ácsorgott , és teljesen ledermedt . Meghűlt vérrel figyelte , amint az emberek össze esnek , és élettelenül fekszenek a padlón .
Remegni kezdett , és a szíve kétszer olyan gyorsan vert . Láttam , amint hártya vékony bőre alatt csordogál az éltető nedű . Nagyot nyeltem , hátha elmúlik a kellemetlenül kaparó érzés a torkomban . Vissza nyeltem a mérget , ami a számban termelődött .
Halk sikolyra nyitotta száját , és tekintetét ide oda kapta . Miután Aro végzett az utolsó emberrel , éhes tekintettel fordult a lány felé . Ő csak behunyta a szemét , és várta a halált . Igazán csodáltam , amiért ilyen bátor .
Aro közeledni kezdett , de én hirtelen mozdulattal a lányt a hátam mögé toltam , hogy eltakarjam .
-Várj . - kiáltottam fel hangosan . Mindenki felém kapta a tekintetét , hogy még is mit művelek .
-Mit művelsz , Clar ? - hitetlenkedett Aro . Nagy levegőt vettem , hogy bátorságot gyűjtsek.
Nem bizonyult jó ötletnek , mert a lány vére hihetetlenül inycsiklandó volt . Az izmaim megfeszültek , és mérgem azonnali termelődésbe kezdett .
-Mester , szerintem ez a lány hihetetlenül tehetséges vámpír lenne . - magyarázkodtam alázattal. Magam sem értettem , hogy ezt még is honnan veszem , de úgy láttam az elöbbi kis jelentből , hogy hihetetlenül nagy az önuralma .
-És ezt honnan tudod ? - vonta fel a szemöldökét .
-Megérzés . - vontam meg vállaimat .
A mögöttem ácsorgó lány megkövülten hallgatta végig beszédünket . Remegése kicsit abba maradt , de a szíve még mindig gyors tempót diktált .
Aró fontolgatni kezdte a dolgot . Az állát vakargatva figyelt bennünket .
-Ugye tudod , Aro , ha ebbe bele mész , mekkora kockázatot vállalsz . - csattant fel Caius . Aró feltartotta kezét , hogy elhallgattassa fivérét.
Hosszas töprengés után megszólalt. A többiek - bele értve jómagamat is - síri csendben várta az ítéletet .
-Rendben . Legyen hát . De elötte ... - nyújtotta ki a kezét a lány felé .
Bella értetlenül meredt a kézre , aztán segítség kép rám nézett . Aprót bólintottam , és a kezét lassan bele csúsztattam Aro markába . Újra remegni kezdett , de ugyan akkor kíváncsiság is csillogott a szemeiben . Aro lehunyt szemmel koncentrált , majd mikor kinyitotta szemét , hangos nevetésbe kezdett .
-Elbűvölő . - csillantak meg szemei , miután csillapodott a nevetése .
-Mi az ? Mit láttál ? - kérdezte mindenki kíváncsian .
-Épp ez az , testvéreim . Semmit nem láttam . Valami meggátol , hogy lássam a gondolatait . Igaza volt Clarnek -fordult felém - , nagyon tehetséges . És gondoljatok csak bele . Már emberként is erős , milyen lesz még ... - nevetett fel boldogan , aztán elsietett a trón felé .
Bella mellém lépett . Úgy éreztem , nagyon jó barátnők leszünk .
-Nos . Bella átváltozhat . Keress neki egy szobát , és mesélj el neki mindent . Készítsd fel . - kántálta Aro .
-Ti pedig - mutatott a többi testőrre -, takarítsatok fel .
Mindenki mozgásba lendült , én pedig elkezdtem húzni kifelé a kővé dermedt Bellát .

Sziasztok . Meg kaptam életem első díját ! :D
Ezer köszönet érte Ancsinak .

Szabályzat :
1.Írj magadról 5 dolgot .
2.Add tovább 3 embernek .
3.Haggy náluk megjegyzést .


5 dolog magamról :

-imádok olvasni
-kedvenc hobbim a lovaglás
-lázadó tipus vagyok
-szeretek bulizni
-nagyon édes szájú vagyok

Akiknek tovább adom :

c!cc :
http://emmetfanfic.blogspot.com/?zx=a35284c41270d833
SzofiCullen:
http://darkangel-szoficullen.blogspot.com/
Toti:
http://twilightfic-happybegining.blogspot.com/2010/06/vege.html


Mégy egyszer köszönöm Ancsinak :)
Puszi Trixy

7.fejezet

/Clar szemszöge/

A gyomrom görcsbe rándult , és két énem vitába keveredett , miközben a mobilom egyre követelözöbben csörgött szünet nélkül .
Legszívesebben az első csörgés után fel vettem volna , hogy halljam Conrad tisztán csengő , dallamos hangját .Viszont ha fel veszem ,halál biztos , hogy utánam jönne Olaszországba csak azért , hogy együtt legyünk . Ő is képes lenne a Volturit szolgálni , csak miattam .
Ennyire önző nem lehetsz . - szídta a józanabbik énem az önzőt .
Ugyan miért nem ? Hisz szereted , és hiányzik . Vedd fel . - győzködött az önző énem .
Mérgesen fújtam egyet , és megráztam a fejem , hogy kitisztuljon . A mobilt le vettem az éjjeli szekrényemről , és egy gyors mozdulattal kinyomtam . Ebben a pillanatban nem dobogó szívem össze szorult .
Az ágyra dobtam magam , és fuldokolva vettem a levegőt , amire nem volt szükségem . A légzésem egyre jobban akadozott , és éreztem , hogy már nem bírom sokáig .
Ekkor a telefonom ismét meg csörrent a kezemben . A kijelzőre nézve ugyan az a szám állt . Nagy erőfeszítések közepette kinyomtam a mobilt , és ugyan azzal a mozdulattal zúztam össze . Ezzel a szívem is darabokra tört , és a fuldoklásom halk , könnytelen zokogásba csapott át . Térdeimet felhúztam , és kezemmel kulcsoltam össze őket , melyre fejemet hajtottam rá . A szemem kicsit szúrt , és égett de könnyek nem jöttek belőle .
Hogy lenyugodjak , vettem pár mély levegőt . Lassan , és megfontoltam feltornáztam magam az ágyról , és az ablakomhoz léptem . A tenyerem közt lévő mobil maradványát gyorsan kidobtam rajta . Majd veszek másikat .
Meggyötört szívvel léptem ki az ajtón , és le suhantam a terembe , hogy mengézzem Dem még él-e . Épp az ajtó elött voltam , amikor egy ismerős hang szólalt meg . A nem kívánatos személy hangjára halk morgás tört fel mellkasom mélyéről , és megfordultam tengelyem körül .
-Nocsak, nocsak . A kis Clar . - mosolygott gúnyosan . - Te mi járatban vagy ? - kérdezte , mintha nem tudná .
Az izmaim meg feszültek , készen , hogy rá vessem magam a kis kép mutató nőszemélyre .
-Nahát . Szia Melani . Nem is tudtam , hogy a Volturi testőre között ilyen képmutató némberek is vannak .És semmi közöd hozzá . Az én dolgom , hogy mikor mit csinálok - vetettem oda , közben erősen koncentráltam , hogy ne teperjem le , és tépjem le a fejét .Hátat fordítottam neki , és közben rimánkodtam az égiekhez , hogy ne csináljak semmi meggondolatlan dolgot .
-Valakinek nagyon felvágták a nyelvét . -szólt utánam mérgesen , majd hallottam ahogy elszáguld az emeletre .
Mérgesen nyitottam ki a hatalmas aranyból készült ajtót . Mindenki oda kapta a fejét , mintha nem érezték volna az illatomat .
Magamban még mindig dühöngtem . A düh egy pillanatra elfeledtette velem Conrad hívását , de ahogy csillapodni kezdett ez az érzés , az elmémbe vissza kúszott az ő neve , és a hívása .
-Na mi az Clar ? - kérdezte Demetri , amikor mellé vonszoltam élettelen testem . Megráztam fejem válasz kép , és ismét kusza gondolataimba merülve önsanyargatásba kezdtem .
Az utóbbi két napban , mióta vámpír vagyok , egyre gyakrabban teszem ezt . Ha lenne rá indokom , akkor még magamat is hibáztatnám , de sajnos nem volt . Be kellett , hogy valljam , ez nem az én hibám volt . Hiába próbáltam bűnbakot keresni , nem találtam . Melani és Alec csak a munkáját végezte . Anyu és apu miattam keveredett bele . Én pedig a képességem miatt lettem vámpír , ami többé már nincs .
Dühösen jöttem rá , hogy semmi értelme nem volt az egésznek . Ha kicsit jobban utána néznek a dolgoknak , akkor még mindig ember lehetnék . De ami ennél is fontosabb , még mindig a szüleimmel lennék , és Conradot szerethetném , és együtt lehetnénk . Igaz , hogy megfordult a fejemben , hogy szeretnék vámpír lenni , de csak is , és kizárólag azért , hogy Conraddal maradhassak az idők végezetéig . E helyett minden rosszul sült el . Vámpír vagyok , szerelem nélkül . A szerelmet elvesztettem , és soha többé nem kapom vissza . Magányosan kell élnem az örökké valóságban .
Gondolat menetemből Jane hangja ébresztett ki .
-Min gondolkozol , hogy még válaszolni is elfelejtettél ? - mosolygott vakítóan .
-Csak azon , hogy most a szüleim , és mindenki mit tud rólam . Hogy hova tűntem . - hazudtam könnyedén . Igazából ez egy jó hazugságnak ígérkezett , mert tényleg érdekelt , hogy mi lett velem.
-Amikor a szüleid eltűntek , utánuk indultál . Egy súlyos autó balesetben égési sérüléseid miatt meghaltál . Pontosabban fogalmazva , mindenki úgy tudja , hogy négy napja halott vagy . - magyarázta Jane hevesen a történetet . Tehát jól tettem , hogy nem vettem fel a telefont . Jobb lesz neki úgy , ha azt hiszi meghaltam . Így nem fog neki fájni a gondolat , hogy élek , de mégsem lehetünk együtt .
-Ahha . - adtam a tömör választ , mivel értelmes mondtad nem jutott az eszembe . Ekkor az ajtó kinyílt , és Alec lépkedett felénk . Hirtelen eszembe jutott , mi is volt az eredeti oka annak , hogy lejöttem ide .
-Jut eszembe Demetri -fordultam felé - , te hogy,hogy élsz még ? - vontam fel a szemöldököm , és a szálam széle felfelé kezdett görbülni .
-Ez egy jó kérdés . Tulajdon képen én sem tudom . Miután lejöttem , felkészültem , hogy Jane elpáholjon , de Alec hősiesen meg mentett . - vigyorgott rám . Alec felé fordultam , Ő pedig rám kacsintott . Halk kuncogás szaladt ki a számon . Demetri úgy nézett rám , mint aki komoly elme zavarral rendelkezik .
-Tudod , nekem köszönheted tulajdon képen , hogy élsz .
-Nem hiszem . Mivel vámpír létemre nem tudok halucinálni , ezért biztos vagyok benne , hogy Alec miatt . - szállt vitába velem .
-De én kértem meg Alecot , hogy tartson életben . -kötöttem az ebet a karóhoz .
-Még is miért ? Hiányoztam volna ? - huzogatta a szemöldökét .
Válasz kép felhorkantam , és megforgattam a szemeimet .
-A hallgatás bele egyezés . -jelentette ki .
-Igen , rettentően hiányoztál volna . - vágtam szomorú képet , mert tudtam , hogy addig nem hagyja abba , amíg nem neki adok igazat .
-Uhh . Ha ezt tudom , kétszer meggondoltam volna , hogy meg mentselek . - szólt közbe Alec .
-Most miért ? - kérdezte háborodottan .
-Mert elképesztően nagyképű vagy . - jelentette ki mosolyogva .
-Tudod , ezt már mondták .
-Igazán ? Ki gondolta volna ? - gúnyolódott tovább Alec . Innentől nem igazán figyeltem szánalmas veszekedésükre . Ismét csendbe burkolóztam , és felkészültem az unalommal teli órákra , napokra , hetekre , hónapokra , évekre . A külvilág megszünt , és jó formán csak a testem volt jelen . A lelkem - már ha még van olyan - több ezer kilométerre volt innen .


/Conrad szemszöge/

Clar több mint 4 napja eltűnt . Hiába hívtam , soha nem vette fel a telefont . Körülbelül az ezredik hívásom után már ki se csengett . Mérgemben , és elkeseredettségemben észre sem vettem , hogy dühöm átcsapott pusztításba , és az áldozat egy méretes fenyő volt , ami nagy ropogás közepette dőlt ki . Dühösen mentem emberi tempóban egyre beljebb az erdőbe , és a kezembe akadó fákat tövestül téptem ki . Két órányi pusztítás után ismét a kezembe vettem a telefont , és remény vesztve pötyögtettem be a jól ismert számot . Már meg sem lepődtem , amikor csak a hangpósta válaszolt hívásomra . A telefont amilyen messze csak tudtam , elhajítottam a fák közé .
Mereven és mozdulatlanul álltam az erdő közepén , miközben agyam annyi variáció között válogatott , hogy mire a végére értem , még én is elfelejtettem , hogy mi volt az első .
Futásnak eredtem .Nem törődtem azzal , hogy merre megyek , csak futottam , és az agyamat próbáltam szellőztetni .
A fák szélsebesen suhantak el mellettem . Egy órás futás után megálltam , hogy rá jöjjek , tulajdon képen hol is vagyok . Arra már rá jöttem , hogy nem Seattlelt környékező erdőbe vagyok , ahonnan elindultam . Mélyet levegőt vettem , és az emberi illatok után indultam . Nem vadászni , hanem hhogy kijussak az erdőből . Hosszas séta után már hallottam néhány autó motor zaját , és az emberek szívdobogását . Tíz perc múlva már az utcákon sétáltam , keresve egy táblát , hogy meg tudjam pontosan hol a fenébe is vagyok . Amikor végre megtaláltam , nagyot sóhajtottam . Port Angelesbe . Innen van egy kis város , autóval egy órás az út , de futva harminc perc . Ha jól tudom , a vámpír aki segített az életmód változtatásban , ott él . Végülis , miért ne ? Úgy sincs hova mennem .
Vissza fordultam az ellenkező irányba , és szapora léptekkel vágódtam be az erdő sűrűjébe . Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat , majd nem bírtam tovább , és futni kezdtem . Nem tudom , jól döntöttem-e . De segítségre volt szükségem , és valakire , aki támogat . Ez a vámpír pedig pont ilyen . Segítőkész , és megértő . Talán meg tudok valamit . Ha mást nem is , felhívhatom Clart . Vagyis csak meg próbálom .
Amint megéreztem az ismerős aromát , lassabb tempóra váltottam . Követtem az illatot , és a fák egyre ritkulni kezdtek . Végül teljesen eltűnt az erdő , és egy kisebb tisztás tárult elém , amit egy csörgedező folyó választott ketté . A folyó túlparjától nem messze ismét egy erdő kezdődött . Mivel az illat az erdőbe vezetett , gondolkodás nélkül ugrottam át a negyven méter széles folyót , és az erdőbe viharoztam . Aztán a fák eltűntek , és meg pillantottam egy három méter magas házat , aminek az egyik felét teljes egészében üveg borította . A ház elött hét aranybarna szempár tekintetével találkoztam . Mély levegőt vettem , és elindultam feléjük , közben fohászkodtam , hogy ne ellenségnek nézzenek . Megfontoltan lépkedtem , és vigyázva minden mozdulatomra , hogy még véletlenül se higgyék azt , hogy támadni jöttem . Már csak öt lépés választott el tőlük . Négy .. három .. kettő , aztán lecövekeltem egy helyben .
-Szerbusz Conrad . Milyen kellemes meglepetés . - lépett hozzám közelebb régi barátom,Carlisle.
-Jó újra látni . - fogtunk kezet . A mögötte álló hat vámpír értetlenül meredt kettősünkre , aztán Carlisle magyarázkodásba kezdett .
-Ő régi jó barátom , Conrad . Még Olaszországban találkoztam vele , amikor a Volturinál voltam . - fordult feléjük .
-Ők pedig itt a családom . Esme - mutatott a mellette álló nőre -,Rosalie és Emmett , Alice és Jasper , és Edward . - mutatta be őket sorra . Úgy véltem , hogy Esme Carlisle párja . Esme kedvesen mosolygott . Rosalie nem törődöm képet vágott , és rám sem bagózott . Emmett átkarolta a derekát , így rájöttem , hogy ők is egy pár . Alice és Jasper úgy szintén . Egyedül Edward mellet nem volt senki , és a bánatos képét elnézve , még nem találta meg párját . Vajon én is így nézek most ki ?
-Na de mesélj , mi szél fújt erre ? - rántott vissza Carlisle hangja a valóságba .
-Tulajdon képen csak erre jártam . Mostanában eléggé le vagyok lombozva . - vontam vállat .
-Gyere csak be , és mesélj . -indult meg az ajtó felé . A többiek már mind bent voltak a hatalmas házban . Belépve az ajtón egy tágas nappaliba találtam magam . Régebben valószínűleg több helyiség lehetett itt , de a falakat kiszedték , és most az egész földszint egy helyiség volt . Egyszerű fehérre voltak festve a falak , de még is gyönyörűek voltak .
Az egyik bőr kanapén Alice helyezkedett el , mellette pedig Jasper . Bizalmatlanul méregetett , de nem foglalkoztam vele . Jasper mellett Rosalie ült keresztbe tett lábakkal , mögötte pedig Emmett állt , és a lány vállain pihentette kezét . Edward egy fotelbe helyezkedett el , Esme pedig egy három személyes kanapén ücsörgött . Carlisle egyenesen felé vezetett , és leült . Mellé ültem én is , és így sajnos páholyból nézhettem Rosalie rosszalló képét .
-Nos .. hallgatunk . - intett a mellettem ülő vámpír . Nagyot sóhajtottam , és bele kezdtem a kis mesémbe . Mindenki hitetlenkedve hallgatta a mesémet , egy személy kivételével . Amikor ahoz a részhez értem , hogy bele szerettem egy halandóba - Clarbe- Rósalie szúrosan rám emelte tekintetét , és teljesen kikelt magából . Emmett próbálta nyugtatni , kissebb -nagyobb sikerrel . Végül sikerült befejeznem rövid beszédemet . Mindenki csendbe burkolózva gondolkodott .
-És nem tudod , mi történhetett vele ? - törte meg a csendet Carlisle hangja . Megráztam a fejem.
-Szóval azt mondod , hogy Clar , nem minden napi ember .
-Igen . Bájoló . Manapság kevés ilyen ember maradt , mivel ez anyai ágon öröklődik , és csak lány gyermek lehet az illető . Clar volt a jelenlegi egyetlen , akiről tudtam .
-Tehát nem volt védtelen . - szögezte le . Ezen megütköztem egy darabig , aztán némi bizonytalansággal megráztam a fejem .
-A telefont próbáltad már ? - szólt közbe gúnyosan Rose .
-Rosalie . Ne legyél tiszteletlen .- szólt rá Carlisle .
-Semmi baj . Igen ,próbáltam . De semmi . Már ki se csörög . - mondtam megtörten , és a kezembe temettem arcomat .
-Ez felettéb érdekes . - morfondírozott Carlisle , és fel-alá kezdett járni a nappaliba . Rosalie nem volt kíváncsi már rám , így felrohant az emeletre . Emmett sóhajtva követte .
-A szüleivel beszéltél már ? - kérdezte Alice .
-Nem . Ők előbb eltűntek , mint Clar . Épp ezért hagyta el a várost . Hogy meg keresse őket , és hogy ne kerüljön nevelő szülőkhöz .


Órákon át ültünk a nappaliba , és hevesen kutattunk valami magyarázat után . Mindenki feladta , de Carlisle felajánlotta , hogy költözzek oda egy darabig . Mivel nem tudtam hova menni , rá bólintottam .
-Gyere , meg mutatom a szobád . - pattant fel Alice izgatottan , és szökdécselve húzott fel az emeletre . Végül meg állt a harmadik emeleten , és benyitott az utolsó ajtón . Beljebb húzott , majd rám mosolygott . Körbe néztem a szobán , és magamba konstantáltam , hogy ugyan olyan szép , mint a ház többi része . Már amit eddig láttam belőle .
-Hát akkor én most megyek is . Találsz ruhát a szekrénybe , és le is tudsz zuhanyozni . Érezd otthon magad . - csilingelte , majd kiviharzott a szobából , engem magamra hagyva . Pár percig csak nézelődtem , aztán felfedező útra indultam . Amint a fürdőszoba ajtaján benyitottam , a zuhanyzó felé vettem az irányt .
Gyorsan lemostam magamról a rám tapadt földet és leveleket aztán elzártam a vizet . Kilépve a zuhany alól magam köré csavartam a törölkzőt . A fürdő ajtóval szembe volt egy másik csukott ajtó . Reménykedve nyitottam be , hogy talán itt találok egy pár göncöt . Ahogy beléptem , az állam leesett . A helyiség nagyobb volt , mint maga a szoba , és a polcokon ott sorakoztak a méreg drága kinézetű ruhák . Miután a földröl felkapartam a leesett államat , remény vesztve kezdtem ruha után kutatni .
Te jó ég . Itt több ruha van , mint egy boltban . Vajon ki ez a divat mániás , vásárlási lázban szenvedő egyén , aki ennyi méreg drága holmit vesz ?
-Alice . - kuncogott Edward a nappaliból . Nagyot sóhajtva tovább kerestem valamit , aztán meg akadt a szemem egy fekete farmer nadrágon , és egy kék polón . Lekaptam a polcról , aztán siettem a szobámba felöltözni .
Unottan vánszorogtam a lépcsőn lefelé . Hirtelen figyelmes lettem valamire , amitől egyből észbe kaptam . A kanapéhoz siettem , és a tv elé ültem gyorsan .

"Megtalálták annak a tizenhét éves lánynak a holttestét , aki négy nappal ez elött eltűnt otthonról . Az eltűnt szülei után indult , amikor súlyos balesetet szenvedett . Az autó kigyulladt , a tinédzser pedig életét vesztette súlyos égési sérüléseiben . A test annyira össze éget , hogy azonosíthatatlanná vált . Semmilyen irat nem volt nála , így csak fogászati leletek alapján azonosították be . Még nem tudni , hogy a baleset hogy történt , ugyanis az árokban volt az autó . A közelben egyetlen összetört jármüvet sem találtak , ezért a rendőrség körözést indított el a tettes iránt . Cserben hagyással vádolják az illetőt , továbbá közúton való élet veszélyes közlekedésért . A szülők váratlanúl elő kerültek , és sokkolta őket a hír . Nem nyilatkoztak .. " - folytatta volna a riporter , de amikor Clar össze égett kocsiját mutatták , felpattantam .
-Ezt nem hiszem el . - fakadtam ki , majd kirohantam az ajtón , és az erdő mélyébe vetettem magam .